Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt?
Makay Margit Hogy is volt? Hetvenöt év színpadon Az ifjúságot emlékek idézik, de az előkerült fotók megkönnyítik a fantázia szárnyalását. A legfantasztikusabb játékokat eszeltük ki bátyámmal és nővéremmel. Kedvenc szórakozásunk volt az alagút-játék a lovak hasa alatt az istállóban, de szerettem a búj ócskát a jászolban, a széna között is. Jó, hogy egy ló nem harapta le a fülünket vagy orrunkat. Nekünk mindent megengedtek, mert édesapánk a jászberényi kaszárnya parancsnoka volt. Anyám, szegényke nem tudott törődni velünk, mert születésem óta nagybeteg volt. így rá voltunk bízva a német nevelőnőre, aki sziléziai tájszólással tanított és szidott bennünket. Hétéves koromig csak németül beszéltem, és mikor iskolába kezdtem járni, hallgatag lettem, mert kicsi volt a magyar szókincsem. Mivel a nevelőnőnk sem bírt velünk, a huszár, apám privát dinejre — ahogy őket nevezték — kísért minket az iskolába. De őneki is csak a kaszárnya kapujáig sikerült ránk vigyázni, mert kilépve, máris hanyatt-homlok futottunk, ki merre látott. Csak a zárda előtt látott viszont bennünket, ahol kénytelenek voltunk bevárni, hogy átvegyük tőle a könyveinket. Hazafelé pedig olykor leállítottuk az úton a lovaskatonákat, és lóháton nyargalva érkeztünk vissza. A három gyerek nemsokára elvált egymástól. Bátyám tízéves lett és mint katona fia, ő is katonaiskolába került Kassára. A bátyám Nővérem és én a német nevelőnővel 25
