Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Zoli: (csapkodás közben szinte tébolyultan kiabál) Megöllek, ha nem engedelmeskedsz! Lányok: (Lacihoz ugranak, mellé guggolnak, segítenének felállni, de Zoli ostora közéjük csap) Zoli: Felállni! (az ostor hegyével Lacira bök) Te is! Gyerekek: (már engedelmesek. Lassan feltápászkodnak) Zoli: (hangja nem nagyon nyugodt, de éles, mint a borotva) No látjátok! Így is lehet! Engedelmesen! Mindig csak engedelmesen! Mert adva van a farkas és a bárányok ... (kintről autóberregés hangja) Zoli: (szemével, mozdulatával és az ostorral némaságot parancsol) (bent hatalmas csönd. A berregés erősödik, majd lassan gyengül, végül elhal. A nagy csöndben Andris halk kopogása) Zoli: (az ostorral a ládára csap) Te is hallgass! Te meghaltál! Vagy nem te vagy Nagyapa? (a többiekhez) És most énekelünk. Zenével temetünk. (Évához gúnyosan) A kedvenc könyved csak megérdemli, nem? Gyerekek: (parancsra elkezdik a „Csínom Palkó”-t énekelni. Szánalmasak. Laci fején a kucsma, a lányok lábán a félpár facipő, Zoli kezében az ostor — s járnak körbe, körbe a szuszék körül.) Zoli: Na, ez nem megy! Akkor a Tűzbűvölőt! Mondjátok utánam! (rögtönzött dallamra, ostorcsattogásra énekli a szöveget, a többiek némán nézik, hallgatják) Most velem együtt! Mindenki! (csettent az ostorral, s elkezdik akadozva, rémülten, sántikálnak utána, körbe-körbe. Zoli nem ereszti őket a markából. Ha valamelyik elhallgat, vagy nem lép ütemre, azonnal felé csettint az ostorral. Ütemre csattog az ostor, sántikálnak, énekelnek, próbálva az ostor diktálta ütemet tartani. Végül sikerül. Már együtt lépkednek, és énekelik a tűzbűvölőt: Égj, tűz, égj! / Vörös lánggal égj! / Égj! Recsegj! Ropogj! / Kígyónyelved hamuvá / fújja, perdítse, szórja / mind, ami rossz! / Égj, tűz, égj! / Égj, csak égj! Zoli: (elégedett) Na, így már jó lesz! (Lacihoz) A gyufát! Laci: (engedelmesen felveszi, odaadja) Zoli: (ünnepélyes, elégedett mosollyal meggyújtja, a kacat-halomra dobja, már gyújtaná a következőt, de felcsap a láng) Függöny (az összezárt függöny mögött a hangok: a tűz recsegése, jajgatás, sírás) Hangok: (össze-vissza) Jaj! Csípi a szemem a füst! Kinyitom az ablakot! Nem megy! (szirénázás, és a teljes hangkavalkád fölött) Zoli: (hangja tisztán, érthetően) Jaj, Andris! Segíts! Andris segíts! Megfulladok! (hirtelen lezuhan a csönd. És a nagy-nagy csöndben a nézők feje fölött megszólalnak a hangszórók. Ismét felhangzanak Luther szavai: „— Ügy vélem, hahogy egy ördögöt egyszer agyonütöttünk, vagyis legyőztük, akkor annak távoznia kell, és ugyanazzal a kísértéssel már nem térhet vissza. Azt hiszem, hogy a megvert és legyőzött ördögök lúdvércekké lesznek. Tapasztaltam, hogy a lúdvércek sürögnek-forognak, rémisztik az embereket, megrabolják álmukat, míg áldozataik bele nem betegszenek.” (Luther szavai alatt lassan kivilágosodik a nézőtér) (Vége) 24
