Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Laci: (megtalálja a benzines üveget, diadalmasan húzza elő a faklumpából) Itt van! Megvan!... a benzin ... Zoli: (szembefordul velük, eszeveszetten csapkod az ostorral) Gyerünk! Mozgás! Dobáljunk mindent a ládára! Andris: (nyöszörög, ütögeti a ládát, hangja elhaló) Juli: De ott van a ... (mutat a ládára) Zoli: (közbevág) Már nincs ott. Meghalt, (rázza Julit) Érted? Meghalt! Megölték! (szinte szótagolva) Értitek? Megölték! Gyerekek: (rémülten egyre nagyobb tempóban dobálnak mindent a ládára, a láda köré) Juli: (megáll, valamin gondolkozik) Zoli: (meglöki Julit) Gyerünk! Te is! Mozogj! Éva: (könyvet szorít magához, simogatja, félre akarja tenni) Zoli: (durván rákiált Évára) Azt is! Dobd! Gyerünk már! Éva: (szorítja magához a könyvet) Nem! Ezt nem! Zoli: (az ostorral Éva kezére csap. A lány fájdalmasan felkiált, elejti a könyvet. Zoli a halomba hányt holmi közé rúgja dühödten.) (Lacihoz) A benzint! Add ide! Laci: (ugrik a benzines üvegért, már locsolná, de Zoli rákiált) Zoli: Nem! Ne öntsd még! Előbb adjuk meg a végső tisztességet Nagyapának! (odadobja Lacinak az öreg kucsmáját) Vedd fel! (a facipők egyikét Julihoz, másikát Évához rúgja) Ti is! (elveszi Lacitól az üveget, szeme, mozdulatai egyre kegyetlenebbek. A gyerekek arcán már rettegés van. Egyik kezében az ostor, másikban az üveg.) És most megszenteljük ezt az egész hóbelevancot! Értitek! Mondjátok utánam! (skandál) I nomine pátrie et cum filie tu tu ... Éva: Ez mit jelent? Zoli: Ne kérdezősködj! Halljam! (kezdi elölről, skandálva) i nomine... Éva: (hallgat, szemében értetlenség és rémület) Zoli: (felé csap az ostorral) Gyerünk! Mondod? Vagy nógassalak? Juli: (sír) Éva! Mondd te is! Laci: (váratlan mozdulattal lerántja a kucsmát a fejéről, földhöz vágja) Ezt én nem csinálom! (nagyot csattan hátán az ostor. Elesik. Zoli fenyegetően áll fölötte.) Zoli: Felkelni! (belerúg) Mire vársz? (Laci nem mozdul, rémülten néz rá) Erre? (csattan az ostor újra Lacin. A fiú feltápászkodik) A kucsmát! (felveszi, a fejére teszi, feláll, bizonytalanul, mintegy segítséget várva körülnéz) Zoli: Ne esetlenkedj már! (nagyot csap az ostorral a levegőbe) Ha ezzel intek, mindannyian egyszerre mondjuk. Értitek? Gyerekek: (szinte hipnotizáltan bólogatnak) Zoli: (csettent az ostorral, közben) Most! (egyszerre kezdik a gajdolást) (most gondol egyet, az ajtóhoz hátrál, ráfordítja a zárat, a kulcsot zsebre teszi, közben egy pillanatra sem veszi le a szemét a gyerekekről, szinte hipnotizálja őket. Visszamegy a szuszékhoz. Csettent az ostorral. A gyerekek megremegnek, kezdik a skandálást. önti a benzint, körbe jár, ünnepélyesen öntözi a lomhalmazt.) Na, elfogyott a szentelt víz! (az üveget is a lomok közé dobja, zsebéből gyufásdobozt vesz elő) Laci: (odaugrik, kiveri kezéből a dobozt. Zoli szinte tébolyultan nekimegy. Laci rémülten hátrál. Csattog az ostor. A fiú már védekezni sem tud, menekülne a csapások elől, de megbotlik a „kínai” váza cserepeiben, elesik. Tenyerével támasztja meg magát, tenyerét összevagdalja a cserép.) 23
