Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
— Panaszt teszünk ... Panaszt teszünk a magisztrátusnál! Füghy: (élle) Mióta nem szabad piacolni Kőszegen? Talán tilos tojást árulni a kofáknak? Doppelstein: Oszolni! Oszolni! (A lengyelekre) Halt!... Kik ezek? Füghy: Rendes borkufárok, őrnagy úr! Doppelstein: Rendes borkufárok?! Lengyelek! Lengyelek, tehát lázítók! Oda- átról! Uszítok! Ismerem őket! Másról sem tudnak szavalni, mint a szabadságról! Felforgatok! Táguljanak innen, azonnal takarodjanak ki a városból, különben tömlőében találják magukat, mégpedig azokkal együtt, akik olyan szívesen hallgatják őket! Krucifix, szakrament! Na gyerünk, gyerünk, táguljanak! (Katonák taszigálják a kordéhoz a lengyeleket. Kihajtják őket a piacról. Vísz- szavágtatnák, nyargalásznak.) Szőlősgazda: Nincs joguk hozzá!. . . Doppelstein: Mihez nincs jogunk, jóember? Talán tűrjük békességgel, hogy rémhírék terjedjenék arról a csőcselékről?! Füghy: Nem csőcselék, őrnagy úr! Doppelstein: Ostobaság! Csürhe, gyújtogat, fosztogat, vaklárma az egész! Nevetséges! Egy Rákóczi! Arra vetemedik, hogy rablók meg csavargók élére' álljon! Felkelni a császári ház ellen?! A senkik élén! Polgárasszony: Na, das ist schrehlich! Füghy: Francia tisztek vannak a seregében! Főurak állnak a csapatok élén! Volt császári tisztek vezénylik a kuruc hadtesteket! És győznek, uram! Győznek! Doppelstein: Elég!... Mit akar? Herr Füghy? Magának mi baja velünk?! Mi baja a császárral?! Mi kifogása van ar udvar ellen! Bántja magát a kámarilla? Füghy: Lepecsételtették a hordóimat! Két hektó furmintomat erőszakkal Bécs- be szállították.... Doppelstein: Mert adótartozása volt, ugyebár! Hja, a birodalom terheit ép- . pen úgy viselni kell, mint ahogy élvezzük jótéteményeit! Füghy: (keserűen) A jótéteményeit, uram? Többen (lázongva) A sarcolásokat?! — A szétmarcangolt szabadságot?! — Az alkotmány megcsúfolását? — Az árendáltatásokat?! — A megduplázott harmincadokat?!... Füghy: Hallja, őrnagy úr? Doppelstein: (Türelmét veszítve) Tömlöcbe csukassam?! Mit lázadozik?! Mi* ért lázit?! Nem él szabadon? Nem járathatja a száját? Nem jut étel-ital a családjának? Nem hagyjuk meg a tetőt a feje fölött? Füghy: (gúnyosan) De meghagyják, uram! Doppelstein: És még hálátlan a hatalommal szemben?! Na, elég! Vorwertz! Los, los! Oszolni! Kifelé! Kifelé a térről! Kifelé!... (Hajkurásszák a lovasok a népet. Ekkor megszólal egy tárogató. Még a katonák is megállnak. A kurucok rohamjelét fújják.) „Rajta kuruc, rajta! Üss rá a labancra. Hajrá! Rajta!'Rajta! Verjed a pokolra!” Doppelstein: (riadtan) Was ist das?! Egy szőlősgazda: (boldogan) A kurucok rohamjele! 32
