Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Fügekoszorú (Mesejáték)
Kísérő: Maradjon csak ülve. És nagyon kérem, ne tartsa rossznak, ami jó. Vállalja a haza javáért ezt az áldozatot. Kisfiú: (megdöbbenve) Ez jó? Szókratész: (a Kisfiúhoz) Hisz’ tudod már, hogy sok jelentése van a jónak. Kísérő: Kérem, hallgassa meg az érvelésemet. Először is: maga idős ember, hetvenéves elmúlt, legfőbb ideje, hogy átadja helyét a fiataloknak. . . Szókratész: (mintha folytatná a mondatot) A kávéházi asztalnál és az osz- továtánál. Kísérő: Gondolja meg: keserves dolog az öregség, az ember egyre gyengébb lesz, egyre betegebb, terhére van a környezetének . .. Nem szebb a hősi halál? Szókratész: Ha jól értettem, az előbb nem hősi halálról beszélt, hanem hazaárulásról. Kísérő: Kedves Takács úr, hiszen tudja, nem vagyunk gyerekek: amit az állam ma hazaárulásnak ítél, azt az utókor rendszerint... Kisfiú: (szavába vág) Ne mondja végig, mert megyek és följelentem! Kísérő: (Szókratészhez) Ezt a fiút is maga rontotta meg? Szókratész: Hát persze. Most már mindent rám kenhet, hogy indokolják a halálos ítéletet. Kísérő: (örömmel) Tehát vállalja? Szókratész (fejét ingatja) Eszem ágában sincs. Csak megértettem, mi a szándéka. (Elgondolkozik) Hogy is volt a Bibliában? Amit cselekedni akarsz, cselek edd hamar. És Júdás cselekedett. Kisfiú: Az is cselekedet volt! Kísérő: Értse meg, kedves Takács úr, nekem családom van . . . Három hónap óta senkit sem tartóztattak le az én feljelentésem alapján ... Egy éve nem volt hazaárulási perünk . . . Szókratész: Én mindent megértek, és semmin se csodálkozom. Ha csak így menthetem meg a családját az éhhaláltól .. . Kísérő: (komolyan) Köszönöm. (Fellelkesülve) Kár lenne egy fiatalabbért. Szókratész: Természetes. Magával menjek? Kísérő: Dehogyis, majd eljönnek a pandúrok. Maradjon nyugodtan itt. Vagy esetleg el akar búcsúzni a feleségétől? Szókratész: Jobb lesz, ha Xantippé nem tőlem tudja meg. (A Kisfiúhoz) Tudod, hol a Sátorszövők utcája? Van ott egy zöldre festett ház. Kísérő: Akkor én megyek is. Soha nem felejtem el. (Kezet nyújt Szókra- tésznak, de az úgy tesz, mintha nem venné észre; a Kísérő keze lógva marad a levegőben. Jobbra kimegy) Kisfiú: Mikor menjek oda? Szókratész: Ma este, ha fölkel a hold. Telihold lesz. Kisfiú: És mit csináljak? Szókratész: Miképpen cselekedne egy kiscserkész? Kisfiú: Bekopogna Xantippé nénihez. (Gondolkodik) Talán vinne egy csokor virágot is. És azt mondaná: Leszek én a gyereke, sírja ki magát a vállamon. Balfelől Péter és Petra közeledik, jobbfelől két pandúr. Péter és Petra nem veszi észre amazokat, vidáman, szinte tánclépésben futnak be. Petra: Képzelje, Szóki bácsi, eldöntöttük, hogy itt maradunk. Majd csak kapunk lakást... Akár falura is elmegyünk. 16
