Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Fügekoszorú (Mesejáték)
Kisfiú: Arra azt mondjuk, hogy „Árulkodó júdás, kapsz egy piros tojást”. Szókratész: Júdás is besúgó volt, ő Jézus Krisztust jelentette föl. A görögök a besúgót „fügebemondónak”, szükophantésznek nevezték, mert akkor is volt fügetilalom. Az athéni törvény a fügeexportot tiltotta. Kisfiú: Én erről sose hallottam! Jobbról közeledik a Kísérő. Szókratész: Mégis ezért hoztad nekem a fügét. Minden játék megismétlődik a történelemben. Kísérő: (az asztalhoz lép, leül) Szabad? Szókratész: (kedvesen) Tessék, foglaljon helyet. Kísérő: Kedves Takács úr, először is hadd kérjem meg, ne vegye zokon, amit mondani fogok. Szókratész: Dehogy veszem! Mi az, amit mondani akar? Kísérő: Igazán roppant kínos nekem, de hát, ugye tudja, nehéz helyzetben vagyok. Szókratész: Gondolom, ha az idegenvezető szerepét vállalja egy ilyen veszedelmes városban. Kísérő: (gyanakodva) Veszedelmes? Szókratész: (nevetve) Hát persze. Ahol a főtéren egy kávéházban ott ül Szókratész, és megrontja az ifjúságot. Kísérő: (elkomorodva) Ne tréfáljon, kérem. Nézze, én családos ember vagyok, a beteg öreg szüléimét is eltartom, van egy fiam meg egy lányom, nőnek és egyre többet esznek, folyton kinövik a ruhájukat, a cipőjüket.. . Szókratész: (megértőén) Szükség van egy kis mellékjövedelemre. Kísérő: Szeretném, ha megértene.. . Amikor vállaltam, vagy jobban mondva, választottam, mert én választottam magát, biztosan tudtam, hogy ez a legjobb, mindkettőnknek a legjobb. Szókratész: Sőt, mind a hátuknak, mert hatan vannak, ha jól értettem. Kísérő: Mindkettőnknek, mert magának is, Takács úr, meg nekem is. Szókratész: Ah, ez érdekes. És mikor választott? Kísérő: Három évvel ezelőtt, akkor kaptam az ajánlatot, vagy felszólítást. És rögtön beláttam, hogy nehéz, de nemes feladatot vállalok. (Bizalmasan) Ha én szállítom magáról a jelentéseket, Takács úr, akkor nem esik bántódása, mert én csak azt jelentem, ami igaz. Bezzeg mások... össze-vissza hazudoz- nának. Szókratész: (vidáman) És csakugyan nem esett bántódásom, a mai napig. A Kisfiú közben a kártyával játszik, most abbahagyja és Szókratészra néz. Kísérő: (atyaian) Nem kellett volna külföldi vendégünk előtt olyanokat mondania. Szókratész: Milyeneket mondtam? Kísérő: Elismételjem? Trikolór, búb, dáma, király, ász, osztováta, Ionesco, Cserna vize ... Szókratész: (vidáman) Na és a füge? Kísérő: (komolyan) A füge döntötte el a kérdést. Beláttam, hogy nem tétovázhatom, a türelmi időnek vége, ez nyílt hazaárulás ... Szókratész: Már nem így a legjobb mindkettőnknek? Kísérő: De igen, épp erről szeretném most meggyőzni. Szókratész: Állok elébe. 15
