Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Fügekoszorú (Mesejáték)
Asszony: Nem tetszik érteni? Nem írtam meg, nem címeztem meg . . . Nem tudom, mi van a fejemmel, úgy összezavarodtam, és az uram szeretné, ha neki adnék igazat... Szókratész: Ha az asszony férjet választ, annak jár kedvében, nem az igazságnak. Kisfiú: (közben fölveszi a kártyapaklit, kevergeti, rakosgatja) Asszony: Szeretném, ha jó lenne neki, nem akarom én, hogy bajba jusson, Isten ments ... ha vállalta, végezze is el, ami a dolga. (Hirtelen hisztérikusan) Dugja már el azt a fügét, vagy mit tudom én ... Szókratész: Mi ütött kegyedbe? Nem értem. Inkább használja egészséggel! Asszony: Ha nem hagyja abba, igazat adok az uramnak ... Szókratész: Annál jobb! Hiszen úgyis azt akarta. Igazat adni az urának. De mi köze ennek a fügéhez? Asszony: (kiabálva) Fügével mer kínálni engem! Mikor tudja, hogy... Kisfiú: (szavába vág, ártatlanul) A fügét én hoztam Szóki bácsinak. Szókratész: (jóindulatúan) Ne szólj, Teofil, ha nem kérdeztek. Asszony: (tovább kiabál) Szóval igaz, a fiatalokat is megrontja! Szókratész: (kiesik a szerepéből) Szavamra, nem tudom, miről van szó. Asszony: Nem tudja, nem tudja! És magát nevezik bölcsnek? (Gyanakodva) Nem ismeri a rendeletet? Szókratész: Miféle rendeletet? Asszony: A fügetilalomról. (Kis csend) Hogy nem szabad fügét mutatni, mutogatni, vásárolni, és továbbajándékozni. Kisfiú: (csodálkozva) Miért nem? Szókratész: (ismét bölcsként, a fiúhoz) Szoktasd le magad arról a kérdésről, hogy „miért”. A rendeleteknek nincs indoklásuk. Asszony: (harsányan) Amióta egyes hazafiatlan férfiak fügefalevél alkalmazásával próbálják szabotálni a népszaporodási törvényt, a fügetilalom honvédelmi parancs. (Bűnbánóan) És én nem akartam hinni szegény uramnak, amikor mondta, hogy Takács úr hazaáruló! Szókratész: Mit fecseg itt össze-vissza? Kisfiú: (kiabálva) De hiszen mondtam, hogy a fügét én hoztam Szóki bácsinak ! Asszony: Te még kiskorú vagy, legföljebb kicsapnak az iskolából. De Takács úr... Szókratész: (ismét nyugodt) Küldje el hozzám az urát, jóasszony. Kisfiú: (megdöbbenve) Jó? Asszony: Hisz’ úgyis ide készül, csak gondoltam, megelőzöm. Mert azt hittem, nincs igaza, ártatlanul akarja Takács urat följelenteni, mert ugye, neki valakit kell, azért kapja a fizetését, és még meg is büntetik, ha nem teszi. .. Szókratész: Menjen, jóasszony, mert még meglátja valaki, hogy velem beszélget és baja lehet belőle, ha holnap közhírré tétetik a hazaárulásom. Asszony (fölkel) Jaj, megyek, itt se vagyok! (Habozva). De azért megkóstolom ezt a fügét, milyen lehet az íze. (Elvesz egyet, szájába dugja, rágcsálva szalad ki jobbra) Kisfiú: (riadtan) Most az én fügém miatt lesz baja Szóki bácsinak? Szókratész: Ugye nem tudod, hogy hívták a besúgókat a régi görögök? Azok, akik azt a hajdani Szókratészt elítélték és kivégezték? Kisfiú: Ha nálunk súg valaki, az jó pont, mert segít a másiknak. Szókratész: Besúgónak azt nevezik, aki árulkodik, följelenti a másikat. 14
