Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - Kiss Sándor: Nemcsak szakmai kérdés
Nemcsak szakmai kérdés A nyelvvel még ma is sokan úgy vagyunk, mint az élethez nélkülözhetetlen levegővel: ösztönösen élvezzük létének előnyeit, anélkül, hogy tudatosítanánk magunkban a vele való törődés jelentőségét, vigyáznánk tisztaságát. A beszélő tömegek nyelvi tudatossága még nem áll arányban a nyelv társadalmi fontosságával, anyanyelvi műveltsége elmarad beszédtevékenységük ténylegesen betöltött szerepe mögött. Talán ezzel is magyarázható, hogy napjainkban gyarapodó számban, és egyre több — nemcsak szakmai! — fórumon emelnek szót a magyar nyelv érdekében és védelmében, hangsúlyozzák az anyanyelvi nevelés, a nyelvi kultúra nemes hagyományai ápolásának, fejlesztésének fontosságát, összefüggését társadalmi valóságunkkal. A nyelv a közösségben élő emberek gondolatközlő eszközrendszere, társadalmi képződmény. A társadalom alapjának és felépítményeinek fejlődése újabb követelményeket fogalmaz meg a nyelv számára és lehetőségét adja továbbhaladásának. Ugyanakkor a nyelvi műveltség magasabb foka elősegíti a társadalmi célok megvalósulását, az emberek egymás közötti erősödését, gazdagodását. A XVIII—XIX. század írói a nyelvműveléssel politizáltak, s a politika jeles képviselői a magyar nyelv elismertetéséért, fejleszitéséért — mint politikai célért — küzdöttek. A nyelvnek ez a különleges jelentősége, történelmi fejlődésünk adott szakaszával, a nemzeti függetlenség hiányával, vagy korlátolt voltával függött össze. Napjainkra lényegesen megváltoztak a társadalmi viszonyok. Népünk elnyerte függetlenségét, a hatalom birtokosa lett, szabadon, békében él és dolgozik. Egységes nemzetté váltunk. Ez a megváltozott tartalmú szocialista nemzeti lét visszahat anyanyelvűnkre is, a társadalmi, a gazdasági, a politikai és a szellemi élet fejlődése tükröződik a magyar nyelv belső szerkezetének változásában és a nyelv társadalmi szerepében egyaránt. Az iparosítás, a tudományos és technikai forradalom, az iskolázottsági szint emelkedése, a munkakultúra, a szakmai differenciálódás erősödése, a nemzetközi kapcsolatok szélesedése, a megnövekedett és a nap mint nap fejünkre zúduló információáradat jelentős nyelvi átrétegződéshez vezetett. Ez együttjár azzal, hogy nyelvünk gazdagodott. De nemcsak ezt figyelhetjük meg korunkban, tapasztalható a leegyszerűsítés, a közhelyek pufogtatása, a nyelvi eldurvulás, és még lehetne sorolni azokat a jelenségeket, amelyek veszélyeztetik nyelvi kultúránkat, a tiszta beszédet. Ezen vadhajtások ellen tenni kell, úgy is hogy például állítjuk a jót. A nyelv fontos szerepet játszik abban a folyamatban, amely erősíti társadalom demokratikus jellegét, a szocialista demokráciát. A közösségekben való élet, a közösségért való munka, a demokratikus jogok gyakorlása, a jobbító szándékú vita elképzelhetetlen jó beszédkészség nélkül, hogy ne csak szót váltsanak, hanem szót is értsenek egymással az emberek. Csak a szépen és jól beszélő ember lehet igazán egyenlő az egyenlők között, csak a tisztán gondolkodó és gondolatait szabatosan kifejezni kész ember érezheti igazán szabadnak magát. Az anyanyelv ápolásáért, fejlesztéséért, a szó kulturált használatáért többet kell tennie a családnak, az iskolának, de az egyes embereket összekapcsoló 3
