Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Koncz János: Találkozás Laár Andrással
4. /„Ha meguntam, hogy mindig itt legyek majd utazgatok, mert utazni élvezet.”/ — A KFT nem egyszemélyes zenekar. Bornai Tibor zenét szerez, a hang- szerelés pedig mindannyiunk műve. Márton András és Lengyelül Miklós a szervezésben is jeleskednek, ők tulajdonképpen az együttes menedzserei. András saját költségén utazott ki a legutóbbi MIDEM-re, hogy külföldi lehetőségek után nézzen, s úgy tűnik, nem eredménytelenül. Korábban volt már néhány sikeres fellépésünk Ausztriában és az NSZK-ban, de az igazi áttöréshez hiányzik egy angol nyelvű nagylemez. Ezzel persze már többen megpróbálkoztak, de a kiejtéssel mindig bajok vannak. Ebiért mi arra gondoltunk, hogy a Hazel O’ Connor-ral kialakult munkakapcsolatot folytatjuk tovább, s vele együtt próbálunk kint nevet szerezni. Az egyik cég komolyan érdeklődik a közös kislemezünk után — a többit majd meglátjuk. 5. /„Aki okos, kicsit vár — Hogyan tudok megélni a zenélésből? En nem panaszkodom, bár a többiek talán nem ilyen elégedettek. A lemezeink 50—60 ezer példányban keltek el, de a másodikból — amiről egyre többen mondogatják, hogy ez volt a legjobb — mindössze 17 ezer talált gazdára. A koncerteken nincs nagy hasznunk, hiszen mi inkább a kis klubokban vagyunk otthon igazán. — Napi megélhetési gondjaim nincsenek. Tanácsi bérlakásban lakom, a jövedelmem arra elég volt, hogy ezt rendbehozzuk és ízlésünknek megfelelően berendezzük. Autóm nincs, de nem is vágyom rá, ahogy színes tv-re és videomagnóra sem. Inkább olvasok, ha az időm engedi, és szinte csak a mesét nézem meg, azt is a fiam kedvéért. — A zene számomra munka és sport. Ha igazi értéket tudok alkotni benne: művészet. Most értem el arra a pontra, hogy ezzel megpróbálkozhatom. Az eddigi dolgaim inkább csak kísérletek, alapozások voltak. Ezt az utat így végig kellett járni. A rossz élményekre is szükség volt, hogy reálisan lássam a helyzetemet és a lehetőségeimet. — Ügy érzem, hogy egy új szakasz elején állok: a tapasztalataim és az eddig elért sikerek segítségével több értéket adhatok az embereknek. Ezt fontosabbnak érzem, mint eddig bármikor, hiszen a művészet egyik feladata az lenne, hogy fényt sugározzon a világba. Es erre a fényre mostanában egyre nagyobb szükségünk van ... Az események tesznek felnőtté bennünket, és Laár András éppen eleget tapasztalt ama 15 évvel ezelőtti elhatározása óta. — Ami eddig történt velem, abban van valami sorsszerű és én nem is kívánok más sorsot magamnak — mondja még, aztán átöltözik és indul jógázni. Veszi a felöltőjét és kilép az utcára, hogy néhány pillanat múlva eltűnjön a járókelők között. /„Egy ... gondolat elszabadul és messze száll...”/ Koncz János 39
