Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Havas András: Egy sztár, emberközelből

— Sokan hiányolnak nálad valamiféle egységes stílust. Dalaid ugyanis meglehetősen széles skálán mozognak. A Nyuszi ül a fűben-től az LGT-vel énekelt rock and roll, illetve blues dalokig. Tudatosak-e ezek a váltások vagy csupán a véletlen műve az, hogy éppen kivel dolgozol együtt?

— Én ezt nem is nevezném váltásnak. Sokféle zenésszel munkálkodom, nem határolom el magam senkitől sem. Nagyon szeretem Presszert és Dem- jént, Koncz Tibor muzsikáját, de Szörényi Levente szerzeményeit is. Szívesen kóstolok bele más-más zenei világba.

— Sokkal fontosabb dolognak tartom azt, hogy jól megértse egymást a szerző és az előadó. Elengedhetetlen, hogy a komponisták tisztában legyenek azzal, milyen ember is valójában az énekes. A dalokat ugyanis már eleve az előadó „fazonjára” írják. Így vagy úgy, tehát mindig közöm van a szöveghez. Például az anyámnak írott nóta (Ügy szeretném meghálálni) vagy az Egert idéző számok (Régi ház) is csak ilyen módon születhettek meg. Ez a kontaktus szinte alapeleme a jó munkának. Ezért kellenek a beszélgetések, találkozások, de nemcsak a szorosan vett lemezfelvételek idején.

— És most a filmről. Játszottál többek között az Ünnepnapokban, a Fényes szelekben, az Eltávozott napban is. 1969-ben pedig te voltál az év színésznője. Hogy kerültél kapcsolatba ezzel a műfajjal?

— 1967-ben Kardos Ferenc rendező szereplőket keresett az Ünnepnapok című készülő alkotásához. A próbafelvételen — úgy látszik — megfeleltem, és így játszottam is a műben. Ebben talán az vonzott, hogy a mozivászon más, mint a színpad. Ott valahogy nem kell túljátszani a dolgokat, mert akkor a figura hamis lesz. Ezt a természetességet szerettem meg, no meg a csapatmunkát, és azt a közösséget, amely együtt volt a forgatások idején.

— Igen, ’69-ben megválasztottak az év színésznőjévé. Először nem is akartam elhinni, de nagyon boldog voltam, és jólesett, hogy éppen rám gondoltak. Aztán vége lett az úgynevezett amatőr korszaknak, kemény viták és csatározások után szinte kizárólag profikat foglalkoztattak a filmekben. Igaz, mostanában is kaptam egy forgatókönyvet. Egy nyilvánosház főnökasszonyát — aki persze szintén „dolgozik” — kellett volna eljátszanom. Hát ez nekem nem ment. . . Vissza is utasítottam a szerepet.

Az utolsó kérdés előtt „hallgassunk” egy kis dalszöveget az Életem lemeze című dalodból:

Az életem lemeze fordul...

valaki visszatenné a tűt:

valamit újra játszanék,

valamit meg sem hallanék,

megbocsátanék, vagy másképp mondanék,

van, ahol reccsen és zörög,

van, ahol ugrik, túlpörög,

megcsuklik egy hang a karcolásban,

próbálom a szó erejét hinni még,

szavam tiéd, hangom tiéd, szívem tiéd ...

86