Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Havas András: Egy sztár, emberközelből
Az, hogy egri, köztudomású, igaz ő maga Verpeléten született, de gyerekkorát itt töltötte. Az általános iskolát az ötösben végezte el, aztán következett a Szilágyi Gimnázium, ám később átment a Gárdonyiba. Csak azért, hogy egy iskolába járjon a húgával. Bár zeneiskolában nem tanult, de a muzsikával, a zenével korán kapcsolatba került. — Zenei múltam akkor tehát még nem volt — kezdi a beszélgetést. Azaz, hogy mégis __, ugyanis jódliztam. A színház helyén volt egy mozi, o tt léptem fel néhányszor. No és otthon énekelgettem a jó öreg Pacsirta rádió mellett. — Ügy hallottam, hogy eléggé deviáns gyerek voltál... — Hát az biztos, hogy nem voltam egy csendes lány. A suliban voltak is ebből problémáim. Egyszer a gimiben késett a tanár, már húsz perce vártunk rá, és persze üvöltöztünk, ahogyan ezt ilyenkor szokás. Az osztálytársaim „felkértek” — mint leghangosabbat —, hogy legyek szíves és szórakoztassam őket. De közben belépett. És büntetésből elkezdte fölfelé húzni a fülemet. Képzelheted, egy 15 éves lánynak... Aztán azt mondtam neki, ha nem engedi el azonnal, megütöm. Szóval ilyen dolgok történtek. — Maradt-e ma is valami abból a tinédzserből? — Igen. Persze azért már higgadtabb vagyok. Olykor azonban akadnak összetűzéseim, rendszerint rádió- vagy lemezfelvételek közben. Egyébként úgy hiszem, ezt már megszokták azok, akikkel együtt dolgozom. — Az érettségi után Egerben két évig asszisztens voltál egy orvosi rendelőben. Aztán jött 1965, a Ki mit tud? éve. Egyáltalán honnan adódott az ötlet, hogy induljál ezen a vetélkedőn? — Édesanyám nevezett be először a versenyre, s én Little Richard-dalokat üvöltöztem a selejtezőn. Ki is buktam hamarjában. De ez még ’65 előtt volt. A következő Ki mit tud?-on már tudtam, hogy nem lehet csak úgy ordítozni, s akkor a kategóriámban első lettem. Ezután anyám úgy szólt hozzám, mint a mesében: lányom, ha már megnyerted a Ki mit tud?-ot, menj föl Pestre és próbálj szerencsét. 84
