Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - ANYANYELVÜNK - Pásztor Emil: Változások helyesírásunkban
Anyanyelvűnk Változások helyesírásunkban Gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy a magyar helyesírást nem lehet, de nem is érdemes igazán jól megtanulni, mert mindig változtatják a szabályokat és az írásmódot. Persze, általában azok szoktak ilyesmire hivatkozni, akik nemigen törődnek írásuk helyességével, és maguk is érzik, hogy a helyesírásuk bizonytalan, nem mentes a kisebb-nagyobb hibáktól. Természetesen minden élő nyelv, a magyar is, változik a múló évszázadok során, s ezekhez a módosulásokhoz időnként a helyesírásnak is igazodnia kell. Figyelembe kell vennünk a nyelv- tudomány fejlődését is: ennek révén sok nyelvtani és helyesírási jelenséget ma pontosabban tudunk leírni, szabályba foglalni, mint százötven, száz, vagy ötven esztendővel ezelőtt. A helyesírásban időről időre szükséges változásokat azonban kb. csak harminc évenként és egyszerre szokta bevezetni a Magyar Tudományos Akadémia, tehát semmiképpen sem igaz az, hogy mindig változik helyesírásunk. Higyen, higyjen vagy higgyen? Hét különleges igénkhez (lesz, tesz, vesz, hisz, visz, eszik, iszik) a feszólí- tó mód jele nem -j, hanem -gy alakban járul: legyen, vigyen, együnk stb. Másfél évszázaddal ezelőtt mindezekben rövid gy hangzott, vagyis a vigyen-foez hasonlóan akkor még a hisz igét is így ejtették és írták: higyen. Később a higyen, higyünk, higyetek, higyék-jéle szóalakokat egyre többen ejtették hosszú gy-vel, végül pedig ez lett az általános, a „helyes”-nek érzett forma. Ezt tudomásul véve, az 1879. évi akadémiai helyesírási szabályzat bevezette a higyjen-féle írást. Erről azonban két évtized múltán bebizonyosodott, hogy nyelvtanilag nem helyes ugyanabban a szóalakban gy-vel is, j-vel is jelölnünk a felszólító módot; így aztán 1991-ben bevezették a ma is érvényes írásmódot: higgyen, higgyünk, higgyetek, higgyék. Miért logikusább ez az előzőnél? Azért, mert itt a szó töve csak hi-, mint ezekben a toldalékos alakokban is: hitt, hihet, hitel. Vagyis a hisz igének sz nélküli hi- tövéhez tesszük a felszólító mód jelét, amely ennél az egyetlen igénknél — a mai kiejtésnek megfelelően — hosszú gy (-ggy). Sokan még ma is gy—j betűkapcsolatot írnak: higyjen, azt gondolván, hogy a hagyjon jó ebben a formában, akkor a higgyen is igy helyes. Csakhogy nem vesznek észre egy nagy különbséget: hagy igénk van, de higy igénk nincs! Mondhatjuk, hogy valaki mindent otthon hagy, de azt nem, hogy Sanyi nem higy a szerencséjében. A higgyen írásmód azért helyes, mert a kiejtésnek és a szóelemzésnek (hi-ggy-e-n) egyaránt megfelel. Vannak, akik csak most fedezik fel a j betű nélküli higgyen írásmódot, és méltatlankodva kérdezik: Miért kellett megváltoztatni az eddigi higyjen formát? Miért változtatták meg újabban ezt is? A válaszunk: a higgyen írásmód korántsem újszülött, hanem immár nyolcvanöt éves aggastyán, aki 1901 óta él közöttünk, legföljebb előfordul, hogy valaki eddig soha észre sem vette, csak mostanában figyel föl rá. Üj szabályzatunk Az első világháború óta három alkalommal vezetett be a Magyar Tudományos Akadémia kisebb-nagyobb helyesírási változásokat: 1922-ben, 1954-ben és 1984-ben. E legutóbbi A magyar helyesírási szabályai című kézikönyv tizenegyedik kiadásaként került a harminc évig használatban volt elődje helyébe. Közönségünk régóta várta, és általában bizalommal fogadta, de itt-ott két szélsőséges véleménnyel is találkozunk vele kapcsolatban. Az egyik szerint annyi a változtatás ebben a könyvben, hogy újra meg kell tanulnunk a magyar helyesírást. A másik végletes vélemény szerint nincs semmi lényeges változás, téhát akinek megvan a régi szabályzata, ne vegye meg az újat. Az igazság e két szélsőség között va79
