Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Sárhegyi István: Megméretett, s...
előzte korát, s jóval az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt nagyszerű vállalkozói szellemről tett tanúbizonyságot. Akárcsak akkor, amikor négyéves korában 2 forintért meglehetősen szaftosakat káromkodott néhány illuminált férfi nem kis örömére. Egyébként pedig lényegesen konszolidáltabb, szófogadóbb gyermek volt, mint társai. Túlságosan is az .. . Ego: — Kérem az urakat, ne ragadjanak le a részleteknél. Térjenek rá — de röviden — a vádlott tanulmányaira. S. E.: — Tanult, tanult, de korántsem azzal az erőbedobással, amelyet társadalmunk joggal elvárhat a diákjaitól. A gimnáziumi időszak alatt már csupán arra szorítkozott a felkészülése, hogy bepakolja a másnapra szükséges felszerelést. A főiskola idején még eny- nyi sem telt ki tőle. Az előadások és szemináriumok helyett gyakorta választotta a sörözőket, az otthoni semmittevést. Magyarán: nem adta tudása legjavát. Id: — Miért adta volna?! Nem volt rákényszerítve. Így is messze-messze az elsők közt volt mindig. Egyes és kettes számú tárgyi bizonyítékként csatoltuk védencem bizonyítványait. S. E.: — S hol volt a vádlott önbecsülése? Az a törekvés, hogy azt nyújtsa, amire valójában képes? Id: — Ez nevetséges. Ha valaki fél- energiával is győzhet, miért strapálná még jobban magát. S különben is: az ügyész úr szerint társadalmunk megfelelően honorálja a kiemelkedő teljesítményt produkálókat? Nem. A jó középszer kitermelése mostanság a cél, ha még nem vette volna észre tanult kollégám. S. E.: — Ezt pont most mondja, amikor más szelek fújdogálnak kis hazánk táján ... Id: — Ez az, hogy még csak fújdogálnak. Viharnak se híre, se hamva. Ego: — Elég az elvi vitából, uraim. Mit mutatnak a vádlott kapcsolatai? S. E.: — Módfelett egocentrikus és önző. Imádja, ha barátai, szerelmei aszerint cselekszenek, ahogy neki a legjobb, legkényelmesebb. Szinte bábuként mozgatja oKet, játszik velük. Érzelmei ennek megfelelően nagyon instabilak, kiszámíthatatlanok. Nem járunk mesz- sze a valóságtól, ha házasságának felbomlását is eme okoknak tulajdonítjuk. Mindezeken túl olyannyira büszke, hogy hibáit még önmagának sem ismeri él. Szocialista társadalmunkban nincs helye az egyéni érdekek ilyen túlhangsúlyozásának. Id: — Csak ennek van helye. Hol vagyunk még a magasabb érdekek figyelembevételétől? Aki nem magára gondol, azt eltapossák. Nézzünk szét a világban ! Az erőpolitika... Az igen! A többi smafu. Mert mindannyiunkat mozgatnak. A különbség csupán annyi, hogy egyeseknek több ezer, több tízezer bábu van a tulajdonukban., másoknak kevesebb. S minél több madzag van valaki kezében, annál kevésbé kiszolgáltatott. S. E.: — Megbocsásson, de ezt hallgatni sem bírom! Ez képtelenség! Id: — Ma még — sajnos — nem az. Ma még: igazság. S. E.: — Hová jutnánk, ha mindenki így vélekedne? Id: — Hova juthatunk majd, ha senki sem így vélekedik! Ego: — Uraim! Nem tudom, hányszor kell még megkérnem Önöket, hogy maradjanak szigorúan a tárgynál. A bíróságnak nem feladata, hogy döntsön a világ nagy kérdéseiről. Sikerült várnát megállapítaniuk a vádlott világnézetét illetően? S. E.: — Mentségére szól, hogy materialista. Bár a pszichológus némi idealista beütést is rögzített, úgymint messianizmus, csodavárás, stb. Ezek azonban figyelmen kívül hagyhatók, önéletrajzában a vádlott magát szocialista realistának vallja. Id: — Bocsánat, de az ügyész úr tévesen értelmezte az életrajzot. A védencem szocialistának és realistának mondta magát. Nem mindegy! Ego: — Felszólítom az ügyész és ügyvéd urat, hogy — mivel az idő nagyon sürget — fogjanak hozzá a vádlott jelenlegi életszakaszának ismertetéséhez, különös tekintettel a munkahelyi magatartására. S. E.: — Dolgozgat, dolgozgat. Nem állítom, hogy nem becsületesen, de a lelkesedést sem viszi túlzásba. Cikkeinek zöme tisztességesen megcsinált, de nem mestermű. Márpedig magára valamit is adó újságíró csak 'igényes munkát ad ki a keze alól. Amihez van kedve, azt bezzeg mintaszerűen megcsinálja! Id: — Ez természetes. Ha nagyobb feladatokat kapna, az ügybuzgalom is nagyobb lenne. Buzogna-e a lelkesedés az ügyész úrban 3600 forintos fizetésért, amelyből 1200-at kifizet minden hónapban egy háromszor kétméteres szobáért? 62
