Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Kriston Béla: Küldetés
— Fazola Henrik úr kitűnően rajzolt, festett. Minden munkáját saját maga tervezte. Sőt mi több, kovácsoltvasvázas zenélőórákat is fabrikált! — Ó, hát ennyire sokoldalú volt? Az éltesebb úr meglepő tájékozottsággal informálta a hölgyet: — Ó, asszonyom, sorolhatnám tovább! Még ásványkutatásokkal is foglalkozott! Egy sereg ásvány feltárása után talált rá a vasércre, vasművet alapított kint a Bükkben, amelyre minden vagyonát áldozva, elszegényedve halt meg egészen fiatalon ... — Kár volt érte ... Családja volt? — Igen ... Egy tőle lényegesen fiatalabb, tündérszép asszonya, és két gyermek ... A fiú már nagy lehet... Elképzelhető, hogy örökölte apja kivételes képességeit... Besétáltak a társaság után a megyeházi barokk épület folyosójára, ahol a két egymással szembenálló gyönyörűséges kapuzat láttán, a legfelsőbb fokokban hallhatta a véleményeket: — Hát ez aztán kérem a legmagasabb virtuozitás! — Az a címerkialakítás! Azok a figurák! Levelek! Indák! Szőlőfürtök! Micsoda élethűség! Még a levelek erezete is ki van dolgozva! Az idősebb úr így summázott: — Fazola Henrik úr ezekkel az alkotásaival túlszárnyalta a leghíresebb stájer mesterek színvonalát! Méltán lehet rá büszke Eger városa... Frigyest elárasztotta a szívmelengető gyermeki büszkeség... Fazola Lénárd befordulva vele az Újvilág utcába, meg is jegyezte: — Látod Frigyes, apád nem hagyott rátok anyagi javakat. Szegénységben éltek... De ez az örökség, amelyet örökbecsű alkotásaival maga után hagyott, minden vagyonnal felér... És ezt nem árverezhetik el tőletek ... Majd átsétálva az Eger patakot átszelő fahídon, rátéve Frigyes vállára kezét, megkérdezte: — Mondd fiú szeretnél olyan híres ember lenni, mint az édesapád? Frigyest meglepte a kérdés, kis idő után válaszolta: — Én hírnévre nem vágyom... De szeretnék én is olyat csinálni, ami hasznos, ami túlél, és főleg, ami jövedelmez, hogy segíthessek édesanyámon és a húgomon ... Schwartkőnig János, a rónitzi vasmű igazgatója, kamarai tanácsos, hivatali szobájában a kamarai felügyelet alatt álló vasgyáraktól befutott fertály évi kötelező jelentéseket tanulmányozta. Alig volt vasmű, ahol rendben mentek volna a dolgok. Csupa mentegetőzés, dekonjunktúrára hivatkozás, vízhiány, vasércek rossz minősége, és így tovább — és így tovább. Utoljára hagyta a diósgyőri jelentést. Különösképpen nem is érdekelte. Hisz tudta a tartalmát kívülről. Nem régen járt ott, tiszta képet nyerhetett a lehetetlen állapotokról. Azóta semmi sem változhatott. No meg, nem is akart gondolni Diósgyőrre. Felfokozott reményekkel indult oda, és megalázottan, leforrázva távozott. Tekla asszony beérte a fekete főkötő kitűzésével, még arra sem érdemesítette, hogy pár soros levéllel megmagyarázza nemleges döntése valós okát! Azon az úton, évek óta szőtt szép álmok foszlottak szerteszét! Ó, az a várakozással teli édes-gyötrelmes, zivataros éjszaka! 15
