Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Mikes Márta: Példamutatás, gondokkal

csak így tudunk fiatal szakembereket megnyerni, ha segítünk. Ez a támogatás 15 ezertől százezer forintig is terjedhet, ámbár az alapot lehetne növelni... Ám olyan fejlesztési feladatai vannak a gyárnak, amely egyelőre ezt nem teszi lehetővé.

Beszélgetésünk során szóba kerülnek azok a módszerek, amelyekkel a fiatalokat aktivizálni lehet. A sirokiak meggyőződése: igazi közösséget csak megfelelő propagandamunkával lehet teremteni. Tapasztalataik szerint akkor igazán tevékenyek, ha konkrét feladatot kapnak. Legyen szó ákár politikai vitakörről, művelődésről vagy sportról. A társadalmi munka miatt nem szégyenkezhetnek. Dolgoztak a Kútvölgyi sport- és kultúrparkban, a siroki iskola sportudvarán, vagy 80 ezer forinttal támogatták a felsőtárkányi képzési központ rekonstrukcióját... S hogy milyen lehetőségeik adódnak arra, hogy műveltebbé, a művészi szépre fogékonnyá tegyék az ifjakat? E témánál is a helyi adottságokból kell kiindulni. A már említett ingázás, a három műszak nyilván befolyásolja, hogy nehezebben jutnák el egy színházi előadásra. Így is, csak a közelmúltat nézve: külön busszal elmentek a budapesti Rockszínházba, a Nemzeti Múzeumba, megnézték az Agria Játékokat, részt vettek a szegedi ifjúsági napokon. Nemcsak nálunk probléma: a huszonéves leteszi a szerszámot, fáradtan hazautazik, kezdődik az otthoni „mellékes", esetleg házat épít...

Pénzügyi gondjaik nincsenek, szögezi le a KISZ-bizottság titkára, s megintcsak az üzemi ifjúsági szervezetek egy sajátosságához érkeztünk. Évente nyolcvan- ezer forint támogatásból úgy gazdálkodhatnak, hogy a fele jusson rendezvényre, a többi személyi jutalmakra, újság- és könyvvásárlásra. Különmunkát is vállal a szervezet, tavaly 37 ezer forintot kerestek.

— Bekapcsolódtunk a „versenyezzünk a milliókért” országos szervezésű hulladékgyűjtési akcióba — fűzte tovább a szót Tóth Tibor. — Pályázatot írtunk ki óvodai fajátékok készítésére. Ám a legeredményesebb az Alkotó Ifjúság kiállításon való részvételünk volt. Száztizen- két fiatal kapott kedvet. Van egy kitűnő szakemberekből álló csoportunk, számítógépes programokat állítottak össze, és újításokat nyújtottak be NSZK gépsoraink alkatrészeinek hazai alapanyagokból történő pótlására. Ügy vélem, nem szégyenkezhetünk az alkotókedv miatt.

Végül a kudarcokról is faggattam a KISZ-bizottság titkárát. Elmondta, hogy fájó pontjuk az Ifjú Gárda szakasz mostani ténykedése. A régi vezetője elkerült a gyárból, s most nehezen élesztik újjá az egykor országos versenyeken is jó eredményt elért közösséget. S ha már őszintén vonjuk meg a mérleget: megtudtam azt is, érződik a mozgalmon, hogy pillanatnyilag nehezebb a fiatalok megélhetősége. Bonyolultabb a tisztánlátás a már több éve tartó, feszültségekkel terhes nemzetközi életben és a problémásabb hazai gazdasági helyzetben. A politikai vitakörökön is kiviláglik ez. A KISZ-vezetők igyekeznek az egyoldalú felfogásokat dialektikusán kezelni. Ennek érdekében is tartják fontosnak, hogy politikailag továbbképezzék alapszervi vezetőiket. Ám, hogy a közösségük munkáját az irányító szervek is eredményesnek ítélik, bizonyíték rá: eddig két ízben érdemelték ki a KISZ KB Vörös Vándorzászlóját, s ugyancsak két ízben kapták meg a KISZ K(B Kiváló KlSZ-szer- vezetének zászlaját is.

Ügy véljük, tanulságos összehasonlítani az eredményeket, módszereket ösz- szevetni egy sajátos KISZ-bizottság ténykedésével, az egri pedagógusokéval.

Bartha Katalin, a bizottság titkára a megalakulás — 1979 — óta tölti be e tisztet:

— Annak idején nem volt könnyű, s bevallom, még ma is van min tömi a fejünket, hogy kettős feladatunknak eleget tegyünk. Egyrészt képviselnünk kell az e korosztályba tartozó nevelők érdekeit, valamennyi problémáját, másrészt irányítanunk kell az általános iskolai és középiskolai korosztály eszmeipolitikai nevelését. Hiszen nagy a tét: a jövő generáció ideológiai szemléletének alakítása, ha úgy tetszik, szocialista emberré formálása a mi kezünkben van. Ha tehát szabadidős programokról szólunk, egyszerre kell törődnünk az óvónők, a tanítók és tanárok, valamint a tanulók bevonásával. Ellentmondásokkal is meg kell hogy küzdjünk: sokan úgy vélik, ha elkísérik az úttörőket vagy a szakmunkás, esetleg gimnáziumi tanulókat egy-egy sport- rendezvényre, kulturális eseményre —, már eleget tettek a céloknak. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a mi poli- litikai képzésünk fontossága sem lebecsülendő. Nehéz hát a kettő között a helyes arányt eltalálni.

56