Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Mikes Márta: Példamutatás, gondokkal

— Gyakorta szóba kerül napjainkban a pedagógusok túlterheltsége. Mégis tény, hogy az egri ifjú nevelők kive­szik részüket a mozgalmi munkából. Hogyan sikerül megtalálni számukra a leginkább vonzó és megfelelő tevékeny­ségi formát? — Természetesen, ez a réteg sajátos­ságából adódik. Ha egy városi szintű agitációs-propagandista vetélkedőt szer­veznek, — ott a helyünk. Hiszen leg­inkább nekünk kell jártasnak lennünk a napi politikai kérdésekben, a neve­lési módszerekben. Talán az sem vélet­len, hogy az Eger a fiatalokért, fiata­lok Egerért versenyben döntőbe jutott a csapatunk. De említhetném a szabad­idős tevékenységben a pedagógusklub megszervezését is. Ma is igen jól mű­ködnek. Vagy: indítottunk nyelvtanfo­lyamokat angolból és németből. A to­vábbképzés szempontjából sem lényeg­telen. — Ha szabad kérdeznem, miből gaz­dálkodik a bizottság? — Tulajdonképpen elég minimális összegből, ha figyelembe vesszük: öt­százhúsz tagunk van. A tagdíjak ötven százaléka a miénk. Évente 12—13 ezer forintunk van, és a tanácstól ötezer fo­rint támogatást kapunk. Ma már gya­korlat, hogy részt veszünk különböző szakmai-politikai pályázatokon. Többen foglalkoznak egy-egy pedagógiai témá­val, s publikálhatják is munkájukat. Az egri tanárképző főiskola neveléstudomá­nyi tanszékének szakemberei bírálják el ezeket. Legutóbb például a kisegítő is­kolák tanáraitól érkezett be a legtöbb pályamű. Foglalkoztak a nehezen nevel­hető és a hátrányos helyzetű tanulók­kal. — Ismét csak a szakmai vonatkozá­sokhoz jutottunk el... — Ezen nem lehet csodálkozni. Egy tanár a tanítási óra után is az marad, legyen akár huszonhat vagy hatvan­éves. Például megszerveztük a városi KISZ-bizottsággal közösen a kutató diá­kok konferenciáját. Itt nemcsak a ta­nulók, hanem a konzulens tanárok mun­káját is el tudtuk bírálni. Beszélgetésünk során nem kerülhet­tük él a témát: egy pályakezdő fizetése vajmi kevés, és városon még élesebb a lakásgond. Az előző ifjúsági parlamen­ten felvetették az ötletet: miért ne le­hetne Egerben pedagógus garzonokat építeni? Nos, a felszólalás nem volt pusz­tába kiáltott szó. Tavaly tizenkét más­fél szobás OTP-lakást adtak át. Viszont az is igaz, hogy a lakásvásárlási támo­gatásra jóval több igénylő lenne, mint amennyit adni tudnak. — Örömünkre szolgált, hogy a társa­dalmi lakáselosztó bizottság odafigyelt a kérésünkre, hogy a tanácsi garzon­házba is beköltözhessenek fészekrakó házaspárok. KISZ-tagjaink között na­gyon sok az egyedülálló nő, köztudott, ez országszerte így van. Mivel elnőiese­dett a pálya, nehezebb férjhez menni a friss diplomásoknak. Nos, amit el tud­tunk érni lakásgondjuk megoldásában: kilenc egyedülálló jutott garzonhoz, amellett a Vallon úti óvodában szolgá­lati helyet alakítottak ki öt fiatal pe­dagógusnő számára. — Erkölcsi megbecsülés? — Számos fórumon vitatott kérdés. Hozzájuthat-e a munkáját jól végző egy- két-hároméves gyakorlattal rendelkező is... ? Az új gyakorlat szerint március 21. alkalmából a fiatalokat részesítik ki­tüntetésben, miniszteri dicséretben. Megtudtam azt is, hogy jónak tart­ják: ma már nem olyan szigorú a kor­osztály behatárolása. Hiszen a pedagó­gusoknál a „derékhad” a harminc-har­mincöt évesekből áll. Nyilvánvaló, hi­szen, mire tanulmányaikat elvégzik, a diplomások idősebbek a szakmunkások­nál, a középfokú végzettségűeknél. S mint kiderült, igenis igénylik a szerve­zettséget, szükségük van a hovatarto­zásra. Emellett az sem közömbös, hogy szerteágazó a közéleti tevékenységük. A TIT, a Hazafias Népfront, az MHSZ so­raiban is szép számmal megtalálhatók. A „feltérképezéshez” végül, de nem utol­sósorban az is hozzátartozik: az egri 520 KlSZ-fiatal közül hatvanhétén párt­tagok. Megújulás előtt áll a fiatal kommu­nisták szövetsége. Céljaiban, módszerei­ben egyaránt. A XI. kongresszus küszö­bén néhány fontosabb jellemzőről, ten­denciáról szóltunk két bizottság tükré­ben. Életük, törekvéseik, úgy véljük, nem érdektelen megyénk mai fiatalsá­ga számára. Mikes Márta 57

Next

/
Thumbnails
Contents