Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Mikes Márta: Példamutatás, gondokkal

Alkotó közösség vagy formális jelenlét?

— Vállalni és elemezni a célokat — Az ifjúsági szövetség XI. kongresszusára készülve

— ösztönző rendszerek 1986-ban — Érdekvédelem, jogok és „kötelességek"

— Versenyezzünk a milliókért! — Hiteltérdemlő fiatal értelmiségiek — Hol, miben segíthet a KISZ?

Példamutatás, gondokkal

Megújulás előtt áll a fiatal kommunisták szövetsége. Céljaiban, módszereiben, bizonyos szervezeti formáiban egyaránt. A KISZ XI. kongresszusa küszöbén nem érdektelen szólni néhány fontosabb tendenciáról, fő jellemzőről, amelyek meghatározzák azokat a feladatokat, amelyek szellemében a fiatalók valóban hathatósan — s korántsem felszínesen — tevékenykedjenek.

Két díjú ember volt beszélgetőpartnerünk. Két, merőben más szervezet vezetője. Elképzeléseik, gondjaik, eredményeik több síkon azonosak, ám figyelemreméltóak az eltérések, a mindennapi munkában való részvétel sajátos vonásai is. Amikor szót váltottunk Tóth Tiborral, a Mátravidéki Fémművek üzemi KISZ-bizottsága titkárával, és Bartha Katalinnal, az egri Pedagógus KISZ-bizottság titkárával, mindenekelőtt a konkrétumokra, a valós tényekre voltunk kíváncsiak. Többek között arra, hogyan szervezik meg a fiatalok életét a siroki gyárban, milyen feladatok, problémák foglalkoztatják a megyeszékhely ifjú pedagógusait?

Elsőként az „adottságokról”, az alapfeltételekről kérdeztük Tóth Tibort:

— Nem érdektelen talán elöljáróban néhány számadatot említeni —, szögezte le az üzemi KISZ-bizottság titkára. — A siroki gyárban kétezernyolcszázan dolgoznak, közülük 620 a harminc éven aluliak száma. A szervezettség ötvenszázalékos: jelenleg 320 KISZ-tagot számlálunk nyolc alapszervezetünkben. Már csak a létszám miatt is, igen szerteágazóak a napi problémák, nem beszélve arról, hogy munkánkat meghatározza eleve, hogy vidéki vállalat vagyunk. Szóljunk csak a rendezvények megtartásáról: több mint negyven községből járnak be dolgozni hozzánk, sa fiatalok kétharmada háromműszákos. Munka után fél órával indulnak haza

a szerződéses munkásjáratokkal, ki Ariéra, ki Domoszlóra, ki még távolabbra. Nem árulok el titkot, ha elmondom, taggyűléseket például csak úgy tarthatunk, hogy „lecsípünk” a munkaidőből, természetesen a gazdasági és a pártvezetés segítségével.

— Rögvest vágjunk a közepébe. Mennyiben segíti a gyár vezetősége az ifjakat?

— Azt szorgalmazzák, hogy a szakmunkások, a műszaki értelmiségiek a főmunkaidőben tudják megkeresni pénzüket. Hiszen köztudott, hogy a mai megélhetéshez a vállalati gmk, a mi fiataljainknak, faluhelyen a háztáji és más egyéb pénzkereseti lehetőség is nagyban hozzájárul. A gyár tavaly 14 százalékos bérfejlesztést valósított meg. A mozgóbérrendszert, a különböző ösztönzőket úgy alakították, hogy leginkább a minőségi munkát ismerjék el. Ez alól az ifjú munkások sem kivételek. Fontosnak tartjuk — s ez nálunk meg ds valósul —, nem kell harcolnunk azért, hogy egy alapszervi titkár eljusson a vezetői megbeszélésekre. Üzemi, vállalati szinten egyaránt beleszólási, véleményezési joga van. Ezt azért sem árt hangsúlyozni, mert köztudott, sokhelyütt nem tartják fontosnak.

— Sem városban, sem faluhelyen nem könnyű a családalapítónak lakáshoz jutni. Mit tudnak segíteni ebben a siroki ak?

— Cégünknek bérlakásai vannak. Magam is tagja vagyok az elosztó bizottságnak. Mintegy egymillió 800 ezer forint támogatási alap áll rendelkezésünkre, vissza ném térítendő vagy kamatmentes kölcsönnel is élhetünk. Ha visz- szagondolok az elmúlt évekre, a kedvezmények hatvan-hetven százalékát a pályakedők kapták. A vállalat szerződést köt a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkkel — a dolog másik oldala:

55