Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Homa János: Kerekasztal-beszélgetés megyénk ifjúságáról
nyújt mint egy korosabb, akkor kapjon is annyit. Forintban, megbecsülésben egyaránt! Megjegyzem: engem felesleges megnyernie, mert hiszem, megírtam, képviselem, hogy valamilyen módon bennük létezünk tovább, elérve a halhatatlanság egyik változatát. Ugyanakkor ismét a konkrét bajokat, a tanácstalan kezdők ütközéseit hangsúlyozom, s olykor törvényszerű kudarcaikra, nekikesere- désükre hívom fel a figyelmét. — Mindig voltak és lesznek emberpróbáló pillanatok. Képessé akarjuk tenni a KISZ-t arra, hogy társadalmi összefogás révén is teremtse meg az egyéni kibontakozás lehetőségeit. Emellett persze a személyiségeknek is vállalni kell a harcot, a küzdelmet. A világ csak ekként haladhat előre. A sok kis viadalomból kemény munka révén elért győzelmekből ötvöződik valamennyiünk jövője. Egyetértettünk ... Pécsi István Kerekasztal-beszélgetés megyénk ifjúságáról A fiatalok türelmetlensége és a KISZ megújulási törekvése Közeledik a KISZ XI. kongresszusa. Az esemény jó alkalmat kínál a számvetésre. Ugyanakkor mód nyűik arra is, hogy áttekintsük megyénk ifjúságának helyzetét. Ismert, hogy itt a szövetség szervezettsége 40 százalékos, s az is köztudott, hogy néhány más szervezet, testület is hivatott foglalkozni e generáció ügyével. A körültekintő elemzés érdekében beszélgetésünkhöz meghívtuk Ambrus Józsefet, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjét, Maróti Sándort, a megyei tanács általános elnök- helyettesét, Farkas Sándort, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának vezető titkárát, Mészáros Albertet, a Hazafias Népfront megyei titkárát, Sós Tamást a megyei KISZ-bizottság első titkárát és Lóvéi Gyulát, a megyei művelődési osztály vezetőjét, lapunk szerkesztő bizottságának elnökét. * — Bár az vitathatatlan, hogy az eltelt öt év során egy-egy területen születtek szép eredmények, de az is egyértelmű, hogy e korosztály életében figyelhetünk fel a legtöbb ellentmondásra, amely feszültséget idéz elő. Szűkebb hazánk lakosságának közel fele: 148 ezer ember 30 éven aluli. Közülük az aktív keresők egyharmada kerül ki. Soraikban nőtt a szakmunkások aránya, s ők Ikezelik a korszerű berendezések jelentős hányadát. A munkahelyeken viszont tapasztalható, hogy anyagi megbecsülésük nem mindig áll összhangban a végzett produkcióval. Ugyanezért a teljesítményért kevesebb bért kapnak, mint az idősebbek. Mindemellett nagyon sokuk számára megoldatlan a lakáshoz jutás is. Kevés fizetésükből nem képesek annyit félre tenni, amelyből mielőbb önálló otthonra futná. Hogyan ítélik meg önök e korosztály helyzetét? Elfogadható-e ebben a helyzetben a fiatalok türelmetlensége? S. T.: A fiatalok a termelésben való helytállásukat a napi munkájukon túl számtalanszor bizonyították. Többek között azzal is, hogy az Alkotó Ifjúság pályázatokon jó néhány hasznos újítással vettek részt. A margitszigeti úttörőstadionért például 1,2 millió forintot utaltak át megyénkből a központi számlára. A Gagarin Hőerőmű Vállalat KISZ-esei országosan is kiemelkedtek sok tekintetben. Jelentős összeget adtak a VIT-alapra és az Apci Qualitál ifjú 50
