Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Pécsi István: Beszélgetés dr. Varga Sabján Lászlóval, a KISZ Központi Bizottságának titkárával

óhajtanak lépni Túl vagyunk az első lépéseken, hiszen a szakszervezetek, az MTESZ már kezdeményezik az ifjúsági tagozatok formálását.

— Egyesek azt hangoztatják, hogy a KISZ elitista élcsapattá óhajt válni, s ez a bejutás esélyeit csökkenti. Miként vélekedik erről?

Kizárt dolog, legfeljebb félreértésen alapszik, mert arra törekszünk, hogy minőségi jegyeket hordozó, de nem elkülönült gárdát teremtsünk. Olyat, amely soraiba fogadja mindazokat, akik a vérbeli elkötelezettséget vallják, akik politikai porondon szeretnék igazolni rátermettségüket. Jöjjenek, tegyék, de mindenütt másként. Ezért üzenünk hadat az uniformizálásnak. Nem tagadom, hogy a sajátos követelmények, illetve előírások megnyirbálhatják majd a napjainkban oly sűrűn emlegetett irreális szervezettségi szintet. Ez nem baj, a fontos az, hogy mindenki olyan területen, illetve vonalon érvényesüljön, ahol valóban szárba szökkennek képességei.

— Sorolhatnám érettségi elnökként szerzett keserű tapasztalataimat a magyar irodalom, illetve a történelemtanítás tragikus helyzetéről. Mindjárt hozzáteszem, hogy ezért nem a tinédzsereket hibáztatom, mert zömükben él az egészséges érdeklődés, a környező világ felfedezésének nemes indulata, a jószándék hevülete. Ez azonban megfeneklik, mert az oktatási gyakorlat zátonyra futtatja, ön miben látja a kiutat?

— Csak megerősíthetem jelzéseit. Senki nem élhet valódi közéletet, ha nem ismeri a múlt tanulságait, ha leszoktatják a gondolkodásról, ha nem vértezik fel sokoldalú műveltséggel, nyitottságra valló hajlammal, egészséges befogadókészséggel. Mi azért dolgozunk, hogy az effajta irányzat érvényesüljön a hétköznapok során. Jóleső, hogy mindezt megemlítette, hiszen többek között

— a tizenévesekkel törődöm. Azaz a problémakör személyesen is érint.

Még tárgyszerűbbek leszünk. Arról beszélek, hogy szerkesztőként — másokkal szövetkezve —, nemcsak gyűjtöm a tisztességes, a tehetséges, a követendő erkölcsi alapállású, a nem poharazgató pályakezdőket, hanem lehetőségeimhez mérten igyekszem megkönnyíteni a bennük levő értékek felszínre juttatását, illetve anyagi érvényesülésüket. Mindenek előtt azért, hogy ne a létminimum elérésére pazarolják energiáikat. Hangsúlyozom, hogy az adok rovat tételei mellett természetesen szerepelnek a viszonzást várók előírásai is. Hallgatja a példákat, majd így összegez.

— Voltaképpen ezt a szellemet tartjuk követésre méltónak, s ezt akarjuk mindenütt elfogadtatni. Érzékeljük a rajtolók gondjait. Ezért emelném ki, hogy jelentős fordulat előtt állunk. Szerintünk az a helyes — ez közös álláspontunk

— ha minden fiatalokat alkalmazó szerv, vállalat rangjuknak megfelelően kezeli őket. Elég ha csak arra utalok — épp a korábban már emlegetett munka- megosztás kapcsán —, hogy a szakszervezeti tagok egyharmada ifjú. Ezt mindenki tudja, de azt is, hogy nem arányukhoz igazodva karolták fel őket.

A közép- és az idősebb korosztály egyes tagjainak — nincsenek kevesen — merevségét jelzem, s komoly gátnak minősítem.

Reflexiója az alábbi:

— Divatos dolog nemzedéki ellentétről beszélni. Én másképp értelmezem. Szocialista társadalmunknak — világrendszerünknek —- komoly kihívásokra kell történelmi válaszokat adni, bizonyítva, hogy a legdemokratikusabb formáció. Eddig még nem jutottunk el, s a megjelölt szintet aligha érnénk el, ha nem adnánk zöld jelzést a küzdőképes ifjúságnak. Mindnyájunknak szüksége van alkotóerejükre, ötletgazdagságukra. Ez pedig a teljesítményelv érvényesítésével, lehet, szabad, kell értékelni. Ha egy ifjú annyit vagy még többet

49