Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Pécsi István: Beszélgetés dr. Varga Sabján Lászlóval, a KISZ Központi Bizottságának titkárával

— Érdekes a kérdés, mert mindeddig nem töprengtem ezen. Kétségkívül közrejátszott a családi indíttatás is, a legtöbbet azonban az iskola adta. Már úttörőként megkedveltem a közösségi munkálkodás hangulatát, összetartó erejét. Ez az érzés fokozódott a gimnáziumban, ahol szintén felfigyeltek ilyen jellegű adottságaimra. A hadseregben KISZ-titkárrá választottak. Méghozzá azok az előfelvételisek, akik velem együtt a pécsi egyetemre jutottak be. Elégedettek lehettek velem, mert nekik köszönhető, hogy a felsőoktatási intézményben a lányok rokonszenvét, egyetértését is megszerezték, azaz az egész kollektíva bizalmat szavazott nekem. A diploma megszerzése után a Baranya Megyei KlSZ-bizottság titkára, majd első titkára lettem. Innen hívtak a Központi Bizottságba.

Arról tudakolódzom, hogy egykori tapasztalatait miként kamatoztatja jelenlegi posztján.

Nem tétovázik, hanem azonnal felel, azoknak az embereknek a biztonságával, akik folyvást készek a tényeken alapuló számvetésre.

—Ilyen múlt nélkül aligha láthatnám el mostani teendőimet, régi élményeim megkönnyítik számomra az eligazodást, az egyértelmű reagálást, illetve döntést.

Már a téma sűrűjébe értünk, s azt javaslom, hogy térképezze fel a jelenlegi helyzetet, s vázolja a közel, illetve távolabbi jövő esélyeit.

— XI. kongresszusunk előtt határozottan nyomatélkolhatom, hogy a kiszes élet talán legnagyobb fordulata következik. Mindez nem véletlen, ugyanis a megifjodással összefüggő elvi célokat világosan tömörítette a párt Központi Bizottságának 1984 októberi állásfoglalása az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről. Űj stratégiát hirdetünk, s ennek megfelelő programot teszünk közzé. Hadd jegyezzem meg, hogy mindezt a folytonosság és a változás kívánalmainak egyeztetésével oldjuk meg, azaz a voltból megőrizzük azt ami jó, ehhez ötvözzük a ma igényeit. Célunk az, hogy minden nemzedék a maga útján jusson el a szocializmushoz. Áldozzon érte, úgy kamatoztatva saját értékeit, hogy azokkal mindnyájunk javára is sáfárkodjék.

— Ezek kétségkívül imponálóan hangzanak, de jó lenne, ha néhány konkrét részletbe is bepillanthatnánk. Idézné ezeket?

— Van mivel büszkélkednünk, de nem ülhetünk babérainkon. Több fogalom korrekcióra szorul. Eddig azt tekinthették fiatalnak, aki nem töltötte be harmincötödik életévét. Az effajta megközelítéssel nem értünk egyet, mert ütközik a valóság fényeivel. Véleményünk szerint a tizenévesek az egyetemi, főiskolai hallgatók és a pályakezdők sorolhatók egy korosztályba. Azért mert — a meglevő eltérések ellenére — gondjaik és örömeik azonosak. Annak semmi értelme, hogy a valódi felnőtteket „megifjítsuk”, mivel ők már másfajta problémákkal birkóznak meg mint az utánuk következők. Abban is azonos mindannyiunk véleménye, hogy a KISZ nem vállalhat mindent. A nemes ügy érdekében cselekednie kell az összes társadalmi, illetve tömegszervezetnek, valamint intézménynek. Erről valaha is beszéltünk, de megelégedtünk a felelősség általános hangoztatásával, azaz egy kissé megrekedtünk. Most konkrét munka- megosztást hirdetünk.

— Erről érdemes lenne számos információt publikálni...

— Egyetértek Önnel. A mennyiség és a minőség dilemmáját oldjuk fel. Eddig egyetlen politikai szervezetként munkálkodtunk, ez marad továbbra is, azzal a különbözettél, hogy az egyes egyesületek, klubok sajátos kínálattal tömöríthetik majd azokat, akik elsősorban nem a közélet izgalmas porondjára

48