Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt?

Amikor tizenhét esztendősen Miskolcra szerződtem

Első szerepem: a Falu rossza

padot, amelyen játszani fogok. De alig ültem ott pár percig, máris nyílott a páholy ajtaja, és belépett a színház szerepkihordója, kezembe nyomott egy szerepet, és közölte az igazgató utasítását, hogy másnap el kell játszanom. Forogni kezdett velem az egész színház, dadogtam valamit, és sietve otthagytam az előadást. Rohantam haza, egy hotelszobába, a Korona szállóba, ahol anyámmal együtt szálltunk meg, és elkezdtem tanulni a „Falu rosszá”- ban Bátki Tercsit.

Reggelig memorizáltam. Az iskolában egy évig tanultam egy szerepet, elképzelhető, hogy ez a rövid idő nagy meglepetés volt számomra. A nem alvástól és a magolástól zúgott a fejem. Reggel próba előtt kimentem az Ung folyó partjára, hogy a friss levegőn magamhoz térjek, és ahogy néztem a folyót, azon töprengtem, mi lenne a nagyobb szenzáció, ha eljátszom a szerepet, vagy ha beleugrom a vízbe. Mivel kétséges volt a szenzáció, akár így, akár úgy, döntöttem: kár lenne meghalni, inkább eljátszom. Felesleges mondanom — nem volt szenzáció. Bependerültem a színpadra, de hogy jöttem ki onnan, azt nem tudom, mert nem voltam magamnál. Senki sem vette észre félelmemet, én meg nem árultam el senkinek.

— Milyen voltam?

— Nem volt se szemed, se szád! Hogy voltál kifestve? — kérdezte direktorom, s azzal faképnél hagyott.

Nagyon leforrázottnak éreztem magam. Persze az én időmben nem tanították a növendékeket, hogyan készítsék ki magukat a színpadra. A privát életben pedig még nem volt divat, hogy fessék magukat a nők.

Ettől kezdve nem volt többé lámpalázam, akkor megszenvedtem egy életre.

Ungvár után Egerbe mentünk játszani. Ezeken a helyeken egy-egy hónapot töltöttünk, és onnan utaztunk Miskolcra, a főállomásra.

Az Othello Desdemonájára készültem, négy próba állt rendelkezésemre.

26