Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt?
Egy délután sajátítottam el a szerepet. Szinte hihetetlen. Ez az agytorna nevelt arra, hogyan kell könnyen tanulni. Ezt megelőzőleg az Ármány és szerelem Lujzáját játszottam. Itt meg kell említenem egy kedves, mulatságos történetet. Mikor mint „Lujza” kiürítettem a méregpoharat és elvágódtam a színpadon, valaki a nézőtéren elkiáltotta magát: — Hogy volt! Persze, hogy elnevettem magam, elképzeltem, mi lenne, ha megismételném a jelenetet, mint az operettben szokták a táncot vagy éneket. De jobbnak láttam letenni erről. Mikor vége volt a felvonásnak, megnyugtattak, hogy Dérynének ugyancsak ezen a színpadon, ennél a méregjelenetnél felkiabálták: — Ne igya meg, méreg van benne! így aztán megnyugodtam. Ügy látszik, itt hagyomány lett, hogy közbeszóljanak. Az Othello premierje ki volt már tűzve, de aznap 39 fokos lázzal influenzában megbetegedtem. Lemondtam az előadást. Hat órakor rohanva jött az igazgatóm, hogy most jött vadászatról, elfeledkezett a betegségemről, telt ház van, keljek fel és játsszam el a szerepet. Hallgattam rá, de az előadás után elvesztettem a hangomat. Fejletlen gyerekhanggal nem lehet bírni ezt a megerőltető iramot. Valami húsz főszerepet vállaltam három hónap alatt. A ruha lötyögött rajtam az éjjel-nappali tanulástól. Sajnos, a rekedtségem nem volt egyszerű baj, hanem hangszálmegerőltetés. Az orvos eltiltott a beszédtől, és hallgatásra ítélt. A tengert ajánlotta, hogy a sós levegőn hamarabb rendbe jöjjek. Fájó szívvel vettem búcsút a színháztól és jó öreg szülővárosomtól. Elutaztam a tenger mellé, egy abbáziai szanatóriumba. Lelki gyötrődéssel négy és fél hónapot töltöttem ott, amíg meggyógyultam. Mikor javulni kezdtem, néhányszor felléptem a szanatóriumban: szavaltam esténként. Felfigyelt rám a Vígszínház igazgatójának, Faludi Gábornak a lánya: Vázsonyiné, aki szintén ott üdült. Átadott egy névjegyet, hogy keressem fel az apját, ha Pestre visszaérkezem. Megköszöntöm és eltettem a névjegyet. Befutottam. Az abáziai strandon