Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Fügekoszorú
Kísérő: (nem jön zavarba) Városunk egyik jellegzetessége. E patinás kis kávéház előtt üldögél immár évtizedek óta a bölcs takácsmester, Szókratész. Kártyát vet és tanácsot ad, mindenkivel elbeszélget, kiöntheti neki a szívét, akinek jólesik; kicsit a gyóntatópap szerepét tölti be, mióta az egyházak befolyását visszaszorítottuk államunkban. Az anyagelvű világ látható istent kívánt... teljesen ártalmatlan, sőt: műemlék. Idegen: Látható isten? Ah, ez érdekes. Megszólíthatom? Kísérő: Bocsánat, félreértett: nem Szókratész a látható isten; arra gondoltam, hogy egy államfő, egy gyárigazgató, egy hadvezér is imádható... Szókratész, mondom, inkább gyóntatópap vagy prédikátor, persze csak átvitt értelemben. Idegen: (odalép az asztalhoz) Szabad? Szókratész: (kézmozdulattal hellyel kínálja) Haudujudu, pröné vu plasz. Az Idegen leül az egyik, a Kísérő a másik székre Idegen: Szép időnk van. Kísérő: (énekel) Májusban az orgona virágzik, május van, ne várj a hervadásig. Idegen: (nem tudni, melyikükhöz) Folklór? Szókratész: Trikolór. Idegen: (érdeklődve) Pasziánsz? Szókratész: Türelemjáték. Kísérő: (buzgón) Van egy olyan közmondásunk: Türelem rózsát terem. Rózsakertjeink olajtermelése erősíti exportpiacunkat. Idegen: (csodálkozva) A türelem, rózsát? Szókratész: (fölveszi az asztalról a fügekoszorút, szagolgatja) Vagy fügét. Az importpiacunkról. Kísérő: (megdöbbenve néz rá) Ez mi? Szókratész: Import, export, paszport, airport. (Leteszi a fügét, megkeveri a kártyapaklit) Ki port kever, ki kártyát. Idegen: (a kártyára mutat) Régi? Szókratész: (szelíd daccal) Igen. Búb, dáma, király, ász. Kísérő: (közbevág) Néha kapni a régiségboltokban ... A forradalom éveiben bezúztuk az ilyen feudális maradványokat, de ma már nem tiltjuk a használatát... tűrjük, de nem támogatjuk. Szókratész: Türelemjáték. Idegen: (bólint) Pasziánsz. Kísérő: (elterelő szöveggel) A mester negyven évig kiválóan végezte munkáját a szövőszéknél. Most nyugdíjas, azért élvezheti megérdemelt pihenését. Szókratész: (megint dacból szólal meg) De hiszen nem pihenek én, csak váltogatom. Itt kártyával játszom, odahaza meg az osztovátán. Eljöhet hozzám az úr, megmutatom! Idegen: Ah, c’est trés intéressant! Kísérő: (közbevág) Államunk nagyon rosszallaná, ha állampolgárainkat a külföldi turisták otthonukban háborgatnák. Ne vegye rossz néven, kedves vendégünk, de nekünk állampolgáraink közérzete a legfontosabb . . . Idegen: Közérzet? C’est trés intéressant! Szókratész: Ah be érdekes, ah be fura, ah be mulatságos. Idegen: (érdeklődve) Ionescot idéz? Kísérő: (zordan) Takácsmesterünk népi szólásokat elegyít a beszédébe. (Föláll) De talán ne zavarjuk tovább a játékát. Egy érdekes műemléket szeretnék megmutatni önnek: vízimalom, tájvédelmi körzet. 15
