Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Fügekoszorú
Kisfiú: (csalódottan) Maguk csak beszélnek. Szóki bácsi: Te pedig cselekedni akarsz. Kisfiú: Kérdezhetek valamit? Szóki bácsi: Hát mégis? Kisfiú: Ha mindenki azt csinálja . . . Szóki bácsi: Tehát a kérdezés is csinálás? Kisfiú: Ügy látszik. Szóki bácsi: (Petrához) Ezek szerint kegyednek nincs igaza, amikor azt mondja, hogy Péter nem csinál semmit. Hisz mennyi mindent kérdezett! Kisfiú: Én azt szeretném megkérdezni, hogy Szóki bácsit azért hívják így, mert Szókimondó? Péter: (oktató hangnemben) Szóki bácsit valójában Szókratésznek hívják. Takács Szókratész, Petra: (gyanakodva) Ezt meg honnan tudod? Péter: Ezt mindenki tudja, aki itt nőtt fel, ebben a porfészekben. Petra: De nagyra vagy az itteniségeddel! Kisfiú: (Szókratészhez, fölényesen) Ej, én úgy látom, itt családi élet készül. Majd visszajövök, ha egyedül tetszik lenni. (Balra kimegy) Szóki bácsi, vagyis Szókratész: (ismét kártyáiba néz, folytatja a pasziánszot) Péter: (lelkesen) Városunk a legszebb város, nyáron poros, télen sáros, Bejárhatod a világot, ámde párját nem találod! Petra: (támadóan) Honnan tudod? Hisz nem jártad be, csak az országot! Péter: Nekem az is elég. Földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri, Petra: Nem látom be, hogy ennyire kevéssel. . . hogy még saját lakása se legyen a földi embernek ... Péter: Földi ember, földi asszony... (hirtelen föláll, széttárja karjait, énekelni kezd, a Kós Ildikó c. Cseh Tamás-dal dallamára) Meddig bocsátód meg nekem A szertecincált életem . ..? Petra: Menjünk el, Péter ... (föláll, énekelve) Túl az Óperencián boldogok leszünk... (beszélve, sőt kiáltva, a fölfedezés örömével) Túl az Óperencián nincs lakásosztály! (Két kezét nyújtja Péternek, kis tánc a szín elején) Péter és Petra táncolva indul balfelé; Szókratész fölnéz, megszólal Szókratész: Péter fiam! Péter: (megáll, a zene egy pillanatra elhallgat) Tessék, Szóki bácsi! Szókratész: Tudod-e, mit felelt Krisztus Pilátusnak, amikor az megkérdezte, hogy mi az igazság? Péter: Én csak azt tudom, hogy Pilátus kezet mosott. Petra: (okosan) A rómaiak nagyon tiszták voltak. Civilizáltak. Szókratész: Nem felelt semmit. Mert tudta, hogy Pilátust egyáltalán nem érdekli a válasz. A zene ismét megszólal, Péter és Petra táncolva távozik balra. Jobbról két férfi jön, 40 év körüliek; az egyik kockás bricseszben és sildes sapkában, kezében turistabot, vállán fényképezőgép, ez az Idegen; a másik egyszerű szürke öltönyben, csíkos ing, rézsűt csíkozott bordó nyakkendő: ez a Kísérő. Megállnak, úgy, hogy ne takarják el az asztalkát és Szókratészt. Kísérő: (felmutat a levegőbe, hátrafelé, előbb jobbra, aztán balra) Ez itt a vár, egy ősi rom, régi regék fekete üszke. Ez meg a gyár, az iparunk ettől buzog, újjongva büszke. Idegen: (az asztalkára mutat) És ez itt? 14
