Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Sugár András: Újabb gépek indulnak, Gábor László: Számvetés az általános művelődési központokról
— Az általános művelődési központok ügye elválaszthatatlan a gazdasági, a társadalmi modernizációs és demokratizálódási folyamat műveltségszükségletétől. Ezt figyelembe véve, az általános művelődési központok tekintetében sem lehet kampányszerű szervezeti változtatásokkal válaszolni a jelentkező igényekre. A központok előtt álló feladatokat megoldani az oktatási és köz- művelődési intézmények, illetve sportszervezetek tartalmi munkára irányuló jobb, célszerűbb kapcsolatrendszerének kialakításával lehet. Módszerbeli gazdagodásra van szükség. Mint hangsúlyoztuk: az alapintézmények változatlanul az általános iskolák maradnak. Továbbfejlesztésük az alapfunkció bővülése felé halad. Ehhez fokozatosan teremtődtek meg a szemléleti, a szakmai, a személyi és a tárgyi feltételek. A kibontakozó megújulás egyben a permanens művelődés feltételeit alapozza meg. Tekintettel arra, hogy az általános iskolai intézményhálózat személyi és tárgyi feltételei csak hosszú távon biztosíthatók teljes mértékben, az általános művelődési központok létesítését csak a helyi adottságok megléte, a nevelőtestület egyetértése, az egyes intézmények viszonylagos szakmai önállóságának megtartása mellett helyeselhetjük. — Az általános művelődési központok — néhány intézménytől eltekintve — jelenleg a kooperáció szintjén működnek. Ez a teljes egység irányába mutató fejlődés kezdeti és nélkülözhetetlen stádiuma. A továbbfejlesztés iránya világos, viszont minden intézménynek magának kell kialakítania fejlesztési stratégiáját; szervezeti intézkedésekre csak ennek megfelelően, jól megalapozottan szabad sort keríteni. — Szavaikból az derül ki, hogy kedvezőtlen tapasztalatokra is szert tettek, akadt olyan hely, ahol felkészületlenül vágtak bele az egységesítésbe? — A központok létrejötte a folyamatos fejlesztés modellkísérlete. Ezt kell mondanunk akkor is, ha ezek 1982-es „felfuttatásában” mutatkoztak a helyi feltételektől, elszánástól és szükségletfelismeréstől független elemek is. Nemegyszer előfordult, hogy megyei, járási szervek úgy vélték: „lépést kell tartani a korral”, és sürgősen „ámkásítottak”. Volt olyan hely is, ahol egyenesen így vetődött fel a kérdés. Ez egyáltalán nem méltó céljainkhoz, komolytalan játék a titokzatos betűszavakkal. Ezért aztán akad több olyan általános művelődési központ, amely nehezen felel meg a kritériumoknak, és sok olyain is van, amely csak létrehozóinak tudatában igényes integráció, a valóság azonban maga az eleven széttagoltság. Meg kell adni a lehetőséget ezen intézményeknek, hogy igazolják az őket létrehozó határozatok jogosultságát, és szakmai fejlesztéssel, a tárgyi háttér javításával fel kell őket zárkóztatni a kooperáció szintjére. — Gondolom, a jövőre nézve is levonták ,a következtetést ezekből a kellően elő nem készített lépésekből. .. — Ebből következik az az álláspontunk, hogy nem indokolt az általános művelődési központ-mozgalom gyors mennyiségi felduzzasztása. Minden új intézménnyel az egész közoktatáspolitika, a művelődéspolitika, a társadalom színe előtt kell elszámolnunk. Látszatsikerekkel nem érdemes kockára tenni igazságunkat: az integrált közoktatási-közművelődési intézményeket, az általános művelődési központokat, a nevelési központokat, az „alfákat” — nevezzük bárhogy is — valóban a fejlődés kihívására ádott érvényes válasznak tekintjük, s ebben az értelemben valóban a „jövő útjának”. — Milyen tanácsokat adnának azoknak, akik rászánták magukat erre az új útra, de még kevés tapasztalattal rendelkeznek? — Az előzőeken túl hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem a közművelődés, a könyvtár iskola általi „gyarmatosítását” jelenti. Fontosnak tartjuk a szakmai önállóság pontos értelmezését. Ez azt jelenti, hogy a szétágazó képzésben 89
