Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - NEVELŐ ÖRÖKSÉG - Pécsi István: Egri titkok közelről
Megihlette a feladat: a távoli Kelet örökségét, formai hagyatékát ötvözte a barokk ragyogásával. Mennénk tovább, de az ikonok nem engednek. Az ősi Bizánc küldi velük bódító varázsát. Mind értékes, de jócskán akadnak köztük olyanok is, amelyeket országos szinten, sőt határainkon túl is a legjobbak között jegyeznek. A vitrinekben tompán, előkelőén csillan az ezüst, simogató sárgájával bűvöl el a színarany. Hol vannak már azok a nagyszerű ötvösök, akik készítették ezeket a kegytárgyakat. Sírhantjaikat simára gyalulták a századok, de lényük legértékesebb része mégis dacol a halállal. 2. A festői fekvésű dombról széttekintve megpillanthatjuk a török uralmat idéző minaretet. A hódítók Egerben — a vár elfoglalása után — hamar otthonra leltek. Elhatározták, hogy itt is karcsú toronnyal ékeskedő „imaházat” emeltetnek. A tervből még a XVII. század elején valóság lett. Először — 1664-ben — az országról országra kalandozó, éles szemű, bár kissé túlzó kifejezéseket használó utazó, Evlia Cselebi szól róla: „... híres a Széles utcai mecset, a Kethuda mecset.. .” Neki köszönhető, hogy nevét is tudjuk. Külön érdekesség, hogy az egykori utcanevet is közli. Fontosnak tartotta, mintegy sejtve, hogy az utókor hálás lesz ezért a részletezésért, ezért az alaposságért. 1687. december 17-én ismét — s ezúttal véglegesen — a magyaroké lett Dobó híres erőssége. A megvertek zöme messzire futott, hogy öreg korában is kellemes emlékként idézze az itt töltött évtizedek hangulatát. Jó néhányan — 31 A török világ tanúja (jobbra) Az ikonosztáz
