Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - ANYANYELVÜNK - Grétsy László: Nyelvhasználat és demokratizmus
• Anyanyelvűnk Nyelvhasználat és demokratizmus „Az anyanyelv és a demokrácia ősidők óta elválaszthatatlanul összetartozó két fogalom” — írta Anyanyelv és demokrácia című tanulmányában néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli Göttingen- ben élő magyar nyelvészprofesszor, Gulya János. Alapjában véve igaza van. A nyelv ugyanis az ember legdemokratikusabb társadalmi alkotása. Közösség nélkül nincs nyelv, közös nyelv nélkül pedig nincs értelmes emberi közösség. Mégis azt kell mondanunk, hogy — bármennyire igaz is a fenti tétel — nem mindenütt és nem mindig válik a mindennapok gyakorlatában is élővé az anyanyelv és a demokrácia összefüggése. A következőkben ezt igyekszem megvalósítani egy-két gondolattal s néhány példával. A SZÓLÁS JOGA. S A VELE VALÓ ÉLÉS Kezdjük a leginkább kínálkozó példával ! Köztudomású, hogy az anyanyelv használatának a joga nem okvetlenül azonos a szólásnak a jogával. Nagyon jól tudta ezt a haladó gondolkodásúnak csak jóindulattal nevezhető egykori tankerületi főigazgató és ismert ifjúsági író, Gaál Mózes, midőn Kis magyar retorika című könyvecskéjében (1911), így írt: „Az élőszó a legnagyobb hatalom s így a szónoklat fontossága is minden időben nagy volt, főleg az olyan népeknél, hol a közélet eleven, mozgalmas, és a szólás szabad volt.” De talán még szebben megfogalmazta ugyanezt a gondolatot, ráadásul vagy háromnegyed évszázaddal korábban Kölcsey Ferenc a Parainesisben: „A szónokság szabad nép körében támadt, s szabad nép életéhez tartozik.” Nos, igen. Számunkra nemcsak az anyanyelv használatának a joga adatott meg, hanem a szólásé is. Kérdés, élünk-e kellőképpen, s tudunk-e élni egyáltalán e jogunkkal! Általánosságban persze, nem válaszolhatunk, hiszen van, aki tud élni s él is e jogával, van, aki nem. Hallottam már kiváló szónokokat is, de olyanokat is. akik fellengzős szólamokkal, hivatalos- kodó frázisokkal tömték tele mondandójukat, s így az természetesen nem is talált utat a hallgatósághoz. Azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy közéletünkben — beleértve az úgynevezett „kisközéletet”: az ügyfélfogadást, a hivatalos levelezést, az ilyen vagy olyan mozgalmi (KISZ-beli, szakszervezeti stb.) tevékenységet, a termelési értekezleten való felszólalást stb. is — mindennapos jelenség, nem találkoznak össze. Ízelítőül, szemléltetésül felidézek néhány példát. Közéleti nyelvhasználatunknak egyik legsúlyosabb betegsége a hivataloskodás. A „hivatali nyelv” a maga személytelenségével, ridegségével, körmön- fontságával sok éve mételyezi közéleti nyelvhasználatunkat. Valami javulás mutatkozik ugyan az utóbbi években, de még mindig lépten-nyomon hivatali közhelyekre, terjengős kifejezésekre, túlbonyolított mondatszerkezetekre bukkanunk. Egy rádiós riportban hallottam például a következő mondatot: „Ez a telep a gyermekanyag szempontjából egyre csökkenő tendenciát mutat.” Ez magyarán kb. így hangzik: a telepen egyre kevesebb a gyerek. Mivel ez a rövid mondat is nagyon jól kifejezi a lényeget, hivatalos használatra is kitűnően megfelel, s kár cicomázni. Vagy itt van egy másik példa! A Magyarán szólva rádióműsor hallgatójának, az oroszlányi Cseh Károlynak a Tatabánya-Alsó vasútállomáson ez a festett felirat szúrt szemet idén nyáron: Vonat kísér éti öltöző. Mi lehet ez? — töprengett levélírónk. Végül, mivel nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, megkérdezte. Megtudta, hogy az épület, amelyre az elnevezés utal, a vonatkísérők öltözője. Akkor miért nem ezt írták ki? — kérdezi levelében. Nos, ezt én sem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy egy másik vasútállomáson meg — a békéscsabain, igaz, ennek már néhány éve — miért ez a körmönfont felirat volt olvasható: Fokozott hatóképességű veszélyforrással rendelkező terület! Megvallom, én csupán ennyit írtam volna ki: Nagyon veszélyes terület! De elképzelhető, hogy az adott helyzetben még rövidebb s még célratörőbb megoldás is kínálkozott volna, esetleg olyan, amely a veszély mibenlétére is utal. Nagybetűs Vezérigazgató, kisbetűs adminisztrátor? Az is ellentmond a nyelvhasználat demokratizmusának, hogy bizonyos nyelvi 82
