Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Történetek a nevelésről
zonyíthatják, hogy az eszközzel való találkozástól nem idegenkedik az ember akkor sem, ha az feladatot ad. így a televízió, mint oktatóeszköz nem okoz szorongást, gátlásosságot. Sokkal inkább játékosnak tűnik a feladat megoldása, ha a tanuló a képernyőről kap utasítást. Tény viszont az is, hogy az eszköz — bármilyen korszerű legyen is! — képtelen az alkalmazkodásra, a személyre szóló értékelésre stb. Előnye és hátránya tehát egyaránt van a televíziós távoktatásnak, de a tapasztalatok szerint érdemes vele kísérletezni, így szerencsés volna hazánkban is alkalmazni. A munka utáni tanulás problémái szintén közismertek. A dolgozók iskoláiban fáradt emberek találkoznak alkalmanként. Minél becsületesebben dolgozták végig munkaidejüket, illetve az előző „műszakot”, annál fáradtabbak. Nehéz a figyelem fenntartása, az érdeklődés további felkeltése, a koncentrálás. Nem mindig sikerül megszabadulni az átélt napi esetleges izgalmaktól, illetve a várható családi és egyéb gondoktól. Az a benyomásunk, hogy az ötnapos munkahét bevezetése tovább növelte a munkahelyi feladatokat. Ezzel is magyarázható a dolgozók iskoláiban a lemorzsolódás. A szabadidő átrendeződése, illetve várható növekedése az egyéni tanulást jól szolgálja akkor, ha megfelelő információhordozó áll rendelkezésre. Számos külföldi példa igazolja, hogy a televíziós távoktatásban igen nagy lehetőség rejlik. Nem kell feltétlenül a televízió szerelmesének lenni ahhoz, hogy az ember felismerje a benne rejlő sok-sok lehetőséget és alkalmazza azt. A világnak nincs olyan országa, ahol — miután a televízió megjelent —, ne terjedt volna el rendkívül gyorsan. Ennek oka elsősorban a sokoldalú alkalmazhatóságban, funkcióban rejlik. A televíziózás korában valóságos bűnt jelent fel nem használni az eszközben jelenlevő lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy a felnőttnevelés is sokat nyerhetne a televízió által, ha tudatosan élnénk vele. Kívánatos lenne összefogni a televízió műsorainak alkotóit, a közművelődés, a felnőttoktatás szakembereit, a pedagógusok képviselőit már a műsortervezés, a programok készítése időszakában. Az adásokat követően érkezett jelzések számbavétele, elemzése is számos fontos következtetésnek szolgálhatna alapul. Az összefogás, az együttműködés előnyei kézenfekvőek. A cél közös. Nem lehetne akadálya annak, hogy a televíziós távoktatás a jelenleginél sokkal hatékonyabban szolgálja a felnőttoktatást. Neveket nem említek: ne bántsuk az élőket, a közülünk eltávozottakról pedig nem illik rosszat mondani. Épp ezért csak tetteket sorakoztatok fel, megtörtént esetekre hivatkozom, hogy utólag is fejet hajthassak a nevelő személyiségének semmivel sem pótolható varázsa előtt, hogy hirdethessem, bizonyíthassam: ez az, amit nem lehet helyettesíteni sem szupermodern iskolákkal,, sem a legkorszerűbb szemléltetőeszközök garmadájával. Nagy Andor A személyiség varázsa 55 Történetek a nevelésről
