Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Képek a sarudi szociáldemokrata pártszervezet életéből
1835-ben az egri érsek Raiber Ignác kőművesmestert küldi a helyszínre, hogy mérje fel a katasztrofálisnak hirdetett állapotokat. A herceget ez a jószándékú beavakozás feldühíti, ő ugyanis saját szakembere véleményét vallja, így aztán az annyira remélt segítség megint elmarad. 1839-ben azonban a kegyúr mégis hozzákezd — saját zsebére —, csak elrendeli, és végre is hajtatja a teljes külső és belső felújítást. Az ébredező magyar műemlékvédelem úttörői szerencsére felfigyelnek erre a rendkívüli értékre, s az a meggyőződésük, hogy a felszín alatt építészeti kuriózumok rejlenek. Először — 1865-ben — Henszlmann Imre ír róla, majd Ipolyi Arnold értékeli az altemplomot és falfestményeit. A rajongók sorához Römer Flóris is csatlakozik 1874-ben. Ge- recze Péter már ásat itt, építéstörténeti kutatásait 1897-ben összegzi. 1925-ben földrengés pusztít a környéken, komolyan megrongálva az épületet. A baj arra ösztönzi a Műemlékek Országos Bizottságának illetékeseit, hogy felderítsék a már megsejtett titkokat. Erre a feladatra Lux Kálmánt és Szőnyi Ottót jelölik ki. Sok éves fáradozásuk nem volt hiábavaló: nemcsak a különböző stílusrétegekre derítettek fényt, hanem egyértelműen bizonyították a hajdani centrális elrendezést. Az is szenzációnak számít, hogy sírokra bukkantak, holott korábban ilyeneket nem is feltételeztek. Még sok nehézség adódott, de a lelkes hozzáértők fáradozása meghozta gyümölcsét. A templom ma régi szépségében pompázik, s megfejtett rejtélyeivel gyönyörködteti a látogatók ezreit, s a keletimádó Abák világába, a kincses Bizáncról álmodó Mester műhelyébe varázsolva őket. Egyre erősödött a hajsza... Képek a sarud! szociáldemokrata pártszervezet életéből A felszabadulás után született generáció csak keveset tud arról, hogy elődei milyen küzdelmeket vívtak az emberibb létfeltételekért. Különösen hiányosak ismereteik szülő-, illetve lakóhelyük ilyen jellegű hagyományairól. Nem véletlen ez, hisz a történelemkönyvekből csak az országos históriából kapnak ízelítőt. A lokális tudnivalók nyújtása a helytörténetírás feladata, amelynek eredményét azután a történelemtanárok beépíthetik óráik anyagába. Írásunk célja, hogy ehhez a munkához adjunk némi segítséget, egy eddig feltáratlan téma feldolgozásával. 1929 végén a belügyminiszter, a kormány politikájának megfelelően a Bethlen—Peyer-kaptummal ellentétben hozzájárult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt falusi szervezkedéséhez. Ne higgye azonban senki sem, hogy ez a szokatlan döntés az ellenforradalmi kormányzat liberalizálódását bizonyítja. A korábbi gyakorlat megváltoztatásának bel- és külpolitikai okai egyaránt voltak. A belpolitikát illetően a kormány arra számított, hogy a megalkuvó politikát folytató szociáldemokrata pártvezetés falusi szervezetei révén fékezi majd a világgazdasági válság hatására forradalmasodó tömegeket. A döntés külpolitikai indítéka pedig a rendszer szalonképessé tétele volt a polgári demokráciák előtt. A kormány, illetve a belügyminiszter elhatározását követően a párt központja az ország számos falujába küldött felhívást és propagandaanyagokat. Ezek eljutottak Sarudra is. 1931. december 7-én Kovács Gyula helybeli földműves tájékoztatta a Conti utcát erről. Válaszából kitűnik, hogy a községben 33
