Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Képek a sarudi szociáldemokrata pártszervezet életéből
a párt megszervezése elkezdődött, s a szervezet lapját, a Népszavát is meg akarják rendelni. A helyi pártszervezet megalakítása nem sok időbe tellett. Erre abból következtethetünk, hogy 1932. február 10-én a párt titkársága közölte, hogy a sarudi pártszervezet megalakításáról Okos Miklós egri páttitkár leveléből értesült. Ennek mellékleteként a központ küldött száz darab tagkönyvet és bélyeget is. A pártszervezet legalizálása azonban nem volt könnyű feladat. Kovács Gyula 1932. március 8-án, a párt egyik titkárához, Szeder Ferenchez írott leveléből kitűnik, hogy a helybeliek Okos Miklós kezdeményezésére elmentek a járási hatóságokhoz, a szükséges iratokért. A bejelentést azonban a hatóság nem vette tudomásul. Okos Miklós ezután azzal nyugtatta meg a helybelieket, hogy majd Szeder Ferenc országgyűlési képviselő eljön Egerbe, s a főispánnal megbeszéli a helyi pártszervezet engedélyezésének kérdését. Azt is tudatta velük, hogy a központi titkár Sarudra is elutazik. A pártszervezet tagjai nagy izgalommal várták az országos titkárt, aki azonban nem ment el közéjük. A látogatás elmaradásáért Kovács Gyula 1932. március 8-án írott levelében az alábbi jogos szemrehányással illette Szeder Ferencet: „Már most az a meggyőződésünk kezd lenni, hogy ön nem viseli kellően szívén a szociáldemokrata párt, illetve a pártszervezetek megalakításának ügyét, mert itt Poroszlón, Tiszanánán, sőt Tiszafüreden, vagyis az egész járásban megalakulna a pártszervezet, ha Ön útját megújítaná. Mi a szociális eszmék lelkes hívei vagyunk, csak a vezetőiben ne csalatkozzunk. Tehát rajta, Önökön a sor, hogy hitünk megerősödjön és megalakulhassunk. Ha Önöktől egy héten belül nem kapunk biztató választ, vagy nem cselekednek, akkor reményeinktől megfosztva, mi is abbahagyunk minden kísérletet.” Az országos titkár március 10-én postafordultával válaszolt. Közölte, hogy az Okos Miklóssal történt beszélgetés alapján „. .. megadjuk önnek a párt- szervezet megalkotására vonatkozóan az érdemleges választ. Annak (tudniillik Kovács Gyula levelének — Sz. K.) szemrehányó sorait nem fogadhatjuk el, miszerint ők (az MSZDP központja — Sz. K.) nem sokat törődnek a szervezéssel.” A helyi csendőrség természetesen nem nézte jó szemmel a szervezkedést, s öt személynél közbiztonsági razziát tartott. A járási főszolgalbíró pedig fejenként két-két napi elzárásra büntette őket. Több hónapos huzavona után április 2-án kapták meg a főispántól a párt- szervezet megalakulását tudomásul vevő iratot. Ezen a napon este gyűlés megtartását is engedélyezte számukra. A frissen elismert pártszervezet 1932. április 7-én, a pártközpont országos akciójának részeként memorandumot nyújtott át a helybeli bírónak, amelyben vázolták a szegénység sanyarú helyzetét, s megfogalmazták követeléseiket. Bizonyára ennek következménye volt, hogy a hatóság újból óriási hajszát indított a pártszervezet ellen. A vezetőséget minden héten a főszolgabíróhoz idézték. Három párttagra pedig a trágyakihordás elmulasztásának ürügyén szabtak ki büntetést. A hatósági üldözés eredményeként a járási főszolgabíró 1932 májusában a pártszervezetet törvényellenesen betiltatta. Ez ellen Németh Béla és néhány párttag tiltakozott. Kérték a főszolgabírót véghatározatának megsemmisítésére. Beadványukban arra hivatkoztak, hogy a belügyminiszter 172.616/1929. VII. BM. számú határozata a politikai pártok alakítását nem teszi függővé hatósági engedélytől. A főszolgabírói döntés tehát ellenkezik 34
