Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József: Békesség a földön
Bényei József Békesség a földön Békesség a földön a jó embereknek lepkének, lónak, szunnyadó szitakötőnek, tiszavirágnak amíg a vízen repked, lehajló fűzfaágat beszőve megremegtet, majd lehull s lesz halotti szőnyeg. Békesség a földön a jóakaratnak, borját nyaldosó tengerszem pillantású teheneknek, míg leng a legelőn kéken a vadzab, a csorda a dombon felfele kaptat s a délibáb messze tornyot lebegtet. Békesség a földön az édesanyáknak, bölcsőre hajló ringó mozdulatuk áldott. Álmukban a fiú táltosra kap s mennybe vágtat, üveghegyen jár, csengenek üveg-ágak s megtalálja a kék virágot. Békesség a földön a szép szelídeknek, akiknek arcára sűrű álmot kötnek a hétköznapok. Mozdulatuk emberi törvényt teremtett, a történelem általuk kezesedett meg s a temetők előtt leveszik a kalapot. Békesség annak, aki él és játszik, álmodik s teremt magának hangyabolyt, mesevárat, szájukon a szerelem négyszirmú levele kivirágzik, hordják az élők tündökletes csodáit s jegyét a szelíd, nyugodalmas halálnak. 15
