Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Andris: Zoli, ne bomolj! Zoli: Kuss, mert lelőlek Téged is, mint egy kutyát! Andris: (arcán meglepetés, a lányok szemében rémület, csak Laci mosolyog. A festett bajusz férfiassá teszi. Zoli felé lép. Az, a fejének szegezi a pisztolyt, így néz Laci szeme közé. Hangjában gyűlölet izzik) Na, mi lesz? Ideadod végre apa egyenruháját, vagy lőjek? Gyerekek: (kórusban) Add oda Neki! Zoli: (a pisztollyal noszogatja Lacit) Gyerünk! Gyerünk! Vetkőzni! Éva: Laci! Segítsek? (rémült a hangja, már ugrik segíteni, de Zoli a pisztolyt a melléhez nyomja) Zoli: Ne mozdulj! Menni fog az, ne félj, nélküled is! Laci: (lassan, bizonytalanul vetkőzni kezd. Zoli egyre durvábban noszogatja a pisztoly csövével. Már csak a hosszúnadrág van rajta, zokniban áll, félmeztelenül. Zoli a hasára bök a fegyverrel) Zoli: Na gyerünk! Mi lesz? (Laci letolja a nadrágot, ott áll alsóban) Gyerünk! A gatyát is! Gyerekek: (felszisszennek) Zoli: (feléjük bök a pisztollyal.) Na, elég a pisszegésből, mert bajok lesznek! Ti akartátok! Nem? Kértem én szépen is, de szartatok rám! Hát most megkapjátok! (Lacihoz) Na! Lefelé a gatyát! Hadd lássuk, hogy fest a Parancsnok Elvtárs gatya nélkül! Juli, Éva: (elfordulnak, de Zoli a fegyver csövével visszafordítja az állukat. Ebben a pillanatban Laci odaugrik, Zoli meghúzza a ravaszt. Laci arcába víz fröccsen. Megmerevedik. A többiek is.) Zoli: (eszelősen nevetni kezd) Hülyék! Hát elhittétek? Nem láttátok, hogy vízipisztoly? Andris: (Ö ocsúdik fel először a dermedtségből) És ha nem az lett volna? Zoli: De az volt! Laci: (Idegesen dörzsöli, törli a festett bajuszt, kapkodva öltözködik.) Éva: Ha valódi, akkor most Laci. .. Juli: (visítva) Ki ne mondd! Éva: (mélázva, inkább csak magának) Vajon a halottak félnek a sötéttől? Mert én, ha egyedül vagyok, és sötét van, félek. És ha elalszom, felijedek, mert zenét hallok, és nem tudom, hogy ki játszik, vagy hogy játszik-e valaki egyáltalán, hogy igazán szól-e a zene? Juli: A halottak nem látnak és nem hallanak semmit. Nem is éreznek. A halottak igazából nincsenek is. (miközben a lányok beszélgetnek, Andris és Laci egymással suttog. Zoli egyedül álldogál, hol a lányokra figyel, hogy a fiúkat nézi. Arcán gúnyos mosoly. Az egyenruha a földön. Berúgja az asztal alá. A sapka elgurul. Amíg a lányok tovább beszélgetnek, Zoli lassú mozdulatokkal magára vesz egy fürdőköpenyt.) Éva: (mesélő hangon félig Julinak, félig magának) Gyere, mondta a Hold. Hagyd ott a Földet! Ügyis halott vagy! Űgyis megölnek ... Zoli: (a szekrényben matat. Talál egy üveget, abban valamilyen ital. Nézegeti, kóstolgatja, senki sem figyel rá. A két fiú titokban a lányokat figyeli) Juli: ... és ha a Hold hív . .. Andris: (hirtelen feléjük fordul). Akit a Hold hív, az alvajáró, az nem halott. Éva: (hirtelen dühvei) Én nem akarok halott lenni soha! Zoli: (kínálgatja körbe az üveget) Na igyatok! Gyávák! A nagy ijedtségre! Egészen jó. Én már kóstoltam. 10
