Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Gyerekek: (Össze-víssza) És ha méreg? Fenéket! Akkor már nem kínálna! (isznak egy kortyot) Zoli: (nézegeti az üveget, lötyögteti, már üres. Most az apát kezdi játszani) Nocsak! Még a konyak is eltűnik az üvegből! (nem válaszol senki, az előző jókedv nem tér vissza) Éva: (sajnálkozva nézi Zolit) Zoli: Na, mi lesz? Hát nem játszunk már? Éva: Anyát még nem is játszattuk. Mindig csak Ti! Ti! A fiúk! Zoli—A: (Évához) Sára! (erőltetett kiabálással) Sárikám! Éva—A: (gyorsan beletalál a szerepbe) Megőrültél? Mit üvöltözöl folyton? Kinn az a dilis apád valami férges almát keres, te meg üvöltözöl. Érdekel is Téged, hogy velem mi van? A gyerekek meg tépik egymást, és tele vannak játszótárssal, szokás szerint. Istenem! Kell ez nekem! És idehoz az a lány a hasában egy gyereket! Megőrülök! Egyszer úgyis megőrülök! Zoli—A: De hát a Tóni . .. elvette ... én ... és szeretik egymást. . . Éva—A: Elvette! Elvette! Mást se hallok, csak ezt! De az unoka majd az én fülembe üvölt, nekem kell itthon lennem, mert dolgozni, azt bezzeg nem engedtél soha! Kellett az ingyen cseléd itthon! De Te, Te bezzeg furikázol! Lada kocsi az igazgató úr feneke alá! Sofőrrel! Én meg itthon, mindig csak itthon! Zoli—A: Meg a búra alatt! Meg a cukrászdában! Meg a barátnődnél: Meg pletykálni a szomszédban! Meg a ruhaszalonban! Na? Folytassam? Mert a félnapos kirakatnézésekről még nem is beszéltem! Éva—A: Te Szarjancsi! De felvitte Isten a dolgodat, amióta hajtogatod, hogy így a szocializmus, meg úgy a szocializmus, meg kedves öregjeink, meg koncentrált, meg (küszködik a szóval) excentrált, meg internált, meg megvitatjuk, megtárgyaljuk, megvitatjuk . .. Gyerekek: (bekapcsolódnak) eltartjuk, megtartjuk ... (a szavakat össze-visz- sza kiabálják, míg feloldódik az előbbi feszültség, már nevetnek, vadulnak közben. Csak az utolsó 2—3 szót kiáltják kórusban) feltartjuk, áltatjuk, etetjük, felejtjük, szeretjük, vezetjük, koncoljuk, boncoljuk, láncoljuk, táncoljuk, lezárjuk, kizárjuk, átvágjuk, leszarjuk . . . Éva: így nem játszom. Gyerekek: (nem figyelnek Évára, egyre vadabbul kiáltoznak) .. . várunk, állunk, málunk, szánunk . . . Éva: Hallgassatok már! Gyerekek: ... téves, véges, véres, végez . .. Éva—A: (túlkiabálja őket) Ebben a helyzetben az .. . Zoli—A: Most aztán elég! Takarodj innen! Éva—A: (szipog) Te sértegetsz mindig .. . aztán itt van ... Zoli—A: (szelídebben) Pedig csak kérni akartalak valamire. Éva—A: Gondolhattam volna! Ha Te így kiabálsz — Sára! Sárikám! — vagy tiszta gatya kell, vagy vasalt ing, vagy vacsora a barátaidnak! Protokoll! ... Gyerekek: (nevetnek) Laci: Klassz vagy Éva! Éva—A: (a dicsérettől még jobban belelendül) Prezentálni... vagy reprezentálni, azt aztán tudsz! Andris: (felemeli a lavórt, s az eldobott pisztolyt, belelép a facipőkbe, csörömpölve járkál) Zoli—A: Mi az már megint, öreg? Andris—N: Kolompoltak zupához. Éva—A: Minek az a rozsdás lavór? Andris—N: Levesnek. Ebbe mérik a levest. A Siratón ... íí
