Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VÁLASZOL A SZERKESZTŐ
kőművesbrigád azt állítja, hogy a Szemle újra és újra felmutat valami érdekeset a nagy író hagyatékából. — A megkérdezettek — Horváth Ferenc, Tóth László — szóltak a kifogásaikról is. Keveslik a tudományos igényű helytörténészi dolgozatot, az irodalmi riportokat. Azoknak a szerzőknek adnának elsőbbséget, akik alkotásaikkal Heves megyéhez kötődnek. Javasolják, hogy H. Péter: Megnyerő egyéniség lehet, hiszen kedveli a természetet, az erdők idegnyugtató csendjét. Megbecsülés, tisztelet érte. A baj csak akkor kezdődik, amikor ilyesfajta érzéseit mindenáron verssé akarja mintázni. Igyekezete ugyanis szakmai felkészültség, s tehetség híján majdhogy tökéletes kudarcba fullad. Sajnos, az ihlet konokul elkerüli önt, ezért képei — ezek nélkül semmit sem ér a költemény — szürkék, jellegtelenek, erőszakoltak, suták, zavarosak. Ráadásul jelzői is megkopottak, bántóan konvencionálisak. Erről tanúskodik — nem kiragadott, hanem jellemző mozzanatként — az alábbi részlet: „Nagymama kertje csupa virág, Szellő és illat sóhajt benne, Mindenütt szép, karcsú dáliák, Méhek, lepkék szárnyaló kedve. Én gyönyörködve nézem egyre Zord férfiéveim ablakán Édes bánattal tekintve ki Szép gyermekkorom álomcsókján.” Az utóbbi sort had ne kommentáljuk. Az az érzésünk, hogy az atomkorban megmaradt a XIX. századi fűzfapoéták nem éppen dicséretes szintjén. Ne fáradozzon a tollforgatással. Anélkül is varázslatos az élet, ha valódi, vitathatatlan képességeinket bontakoztatjuk ki. A magunk örömére, s a mások elégedettségére, hasznára egyaránt. N. József: Saját érdekében javasoljuk: ne fárasz- sza magát a versírással, mert ugyanaba Pálya kezdetén című rovat, röviden mutassa be a toliforgatókat közelebbről is. Az állami építők ankéton szeretnének találkozni a Hevesi Szemle munkatársaival, tervezik, hogy vetélkedőt rendeznek az eddig megjelent számok anyagából. Mika István 9 Válaszol a szerkesztő ba, a nem éppen olimposzi kategóriába tartozik, mint előbb említett kollégája. Pontosabban fogalmazva: még annyi adottsággal sem rendelkezik, mint ő. „Szemeidnek sötét vizén csónak szemem himbálóz, s boldog vagyok, mert szemedben csak az én szemem hajóz. Ugye ettől még Ön is megretten, hiszen nem marad adós a beismeréssel: „Szerelmemet szavaimmal kifejezni nem tudom.” Hát ezzel messzemenően egyetértünk! „Művét” így címezi: „Szerelmemnek, ha lenne” Keresse meg, találjon rá. Arra számíthat, amire a líra birodalmában aligha: sikerélményekre. Pályakezdők: Nemrégiben jelent meg — belső anyagként — az egri Ifjúsági Ház irodalombarát körének képességfelmérő kiadványa az Életjel. Másodszor lépett nyilvánosság elé ez a csoport, hogy ízelítőt adjon erényei legjavából. Korábban már próbálkoztak ezzel. Első üzenetükhöz mérten ez a második több reménynyel kecsegtető. Kár, hogy a lektorálás és a szerkesztés során nem érvényesült a következetes értékmérés, s így — képletesen szólva — kevesebb a tiszta búza, mint az ocsú. A liberális mérlegelés nemcsak esztétikai baki, hanem bumeráng is, amely azokra is visszacsap, akik megértést, törődést, felkarolást érdemelnének. 93
