Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Olvasóink fóruma
• Olvasóink fóruma Folyóiratunk fogadtatása Immár tíz hónapja, hogy az újjászületett Hevesi Szemle felelős vezetői Közelebb az olvasóhoz című beköszöntő írásukban egyebek mellett így vélekedtek a szerkesztőbizottság terveiről: „... Több területet szeretnénk átfogni, eljutva az eddiginél jóval szélesebb rétegekhez is.” Egy sajtóorgánum életképességét a példányszáma is meghatározza. De még fontosabb, hogy hányán olvassák. Köz- művelődési folyóiratunk 1984 decembere, újabb pályára állítása óta, örvendetesen sokasodik, azokhoz is eljut, akik csak a napilapokat, illetve — foglalkozásuknak megfelelően — főleg a szakmai témájú cikkeket olvassák. Teljesült a nemes szándék, a kiadvány ez idő alatt valóban közelebb került az olvasóhoz. Közérthetőbb, érzékletesebb színesebb lett. Talán meglepő, de a gazdálkodóegységeknél is megnőtt az érdeklődés iránta, különösképpen a Mátravidéki Fémműveknél és az Éger- völgye Termelőszövetkezetben. Szűkebb pátriánkban a cégek között — a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat élenjár a terjesztésben: több mint kettőszáz Szemlére fizet elő a mecénás, a vállalat. — Mennyit költenek évente sajtótermékekre? — kérdeztem Németh Imre gazdasági igazgatóhelyettest. — Tízezreket — válaszolta. — Vállalatunk kulturális kiadásai között az újságra és a folyóiratokra fordított pénz állandóan növekedik. A Hevesi Szemlére például nem kevesebbet, mint harmincezret áldozunk évente, de nem bánjuk, bért a befektetett tőke kamatozik. Dolgozóinknak ugyanis mind nagyobb hányada tartozik a magasabb általános és szakmai képzettségű, magasabb kereseti lehetőségű, növekvő kulturális igényű szakmunkásréteghez. Azt már korábban felismertük, hogy a szociális juttatások mellett — munkaruha, kedvezményes ebéd, öltözők, mosdók — lehetőséget kell teremteni a szellemi gyarapodáshoz is. Amióta a gazdasági eredményeinkkel arányosan elégítjük ki a dolgozóink művelődési igényeit, azóta a brigádok értékesebb munkát végeznek. — Önök tehát egyfajta missziót teljesítenek, amikor a szép szót propagálják. Tetszik a Szemle? — Amikor a kezembe veszem, az az érzésem, hogy nem hiába fizettük meg az árát. Sietek haza, hogy zavartalanul olvashassam. Nálunk a vállalatnál olyan népszerű, hogy titokban még a hosszúra nyúlt tanácskozásokon is lapozgatják ... Megkérdeztem néhány olvasót: miért kedvelik ezt a sajtóorgánumot? — Vetélkedő brigádok vagyunk — újságolta Novák Jánosné, a Kállai Éváról elnevezett gárda vezetője. — Ezt a formát, értelmes és hasznos feladatokat adva, kitűnően föl lehet használni a műveltség több irányú növelésére. A folyóirat idei második számában terjedelmes írás méltatta a felszabadulás óta eltelt négy évtizedet. Ennek alapján készítettünk számvetést megyénk múltjáról és jelenéről. Szelényi János pénzügyi osztályvezető tíz éve a kiadvány rendszeres olvasója: — Már nem kell a provincializmus veszélyétől félteni kedvenc folyóiratomat. A mostani alkotógárda garanciát nyújt arra, hogy teljesebb legyen a szellemi látókör. Tetszik, hogy nyilvánosságot kaptak a megyénkből elszármazott kiválóságok, örülök, hogy rangjához méltó fóruma van a zenei, a képzőművészeti eseményeknek. Tartalmilag és tipográfiailag is jobb lett a folyóirat. Nem ártana azonban, ha a szerkesztőbizottság rendszeresen közölne szociográfiákat. Engem például régóta izgat a felnémeti Bakondiak és Bajzáthok nevének eredete, históriája. Szalay Lászlóné szívesen olvasta a neves színészekkel készített beszélgetéseket, a felfedezés erejével hatott rá a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert antifasiszta tevékenysége. Kiss István technikus azt fejtegette, hogy a Tájoló című rovat olvastán „étvágyat” érez a kulturális csemegékhez is. Fülöp Lajos asztalos és aranykoszorús szocialista brigádjának tagjai ugyanakkor a folyóiratban közölt régvolt sztorikért, hajdani emberekről szóló történetekért lelkesedik. A Gárdonyi Géza 92
