Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL
• Könyvekről Lukács György: Utam Marxhoz Lukács György Utam Marxhoz Válogatott filozófiai tanulmányok című gyűjteménykötete harmincnégy és fél ív terjedelmű. A válogatás két tucatnyi munkát tartalmaz, amelyek között vannak rövidebb terjedelmű alkalmi írások és nagy terjedelmű, nehéz fajsúlyú művekből kimetszett részletek. A szerző á kiválogatásánál azt a célt követte, hogy bemutassa szellemi fejlődésének önéletrajzát, Marxhoz vezető útjának főbb állomásait és motívumait. Mint a kötet előszavában írja, útja nem volt göröngytelen és egyenes vonalú. Küzdelem volt bizonyos osztálykorlátok, polgári eszmék és téveszmék ellen, amelyeknek leküzdése nélkül nem érthette meg a Marx által véghezvitt gondolati forradalom eszmerendszerét. Valami logikai szükségszerűség van abban, hogy személyes útja is — mint a történelem útja annak idején — Kanttól, Hegeltől vezetett Marxhoz, az idealizmustól a materializmushoz, a romantikus antikapitalizmusól a kommunizmushoz. Kíméletlen őszinteséggel vallja meg tévedéseit, tétovaságait. A címadó írásában (1933) elmondja, hogy első ismeretsége Marxszal gimnáziumi éveiben kezdődött, amikor a Kommunista Kiáltványt és a Tőke első kötetét olvasta. Az első világháború éveiben kezdődött a második intenzív foglalkozás; különösen nagy hatást gyakorolt rá a Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához. Ekkor már nem csupán szaktudóst, hanem a nagy dialektikus gondolkodót is felismerte. 1918 decemberében belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és egész életében ezt tekintette élete legnagyobb fordulatának. A forradalmi munkásmozgalommal való találkozása és Lenin műveinek felfedezése vezette el Marx újabb tanulmányozásához. Ez a húszas években történt. Bevallása szerint ekkor értette meg a materialista dialektika átfogó és egységes jellegét, ekkor fogalmazta meg azt a véleményét, hogy a marxizmus tanulmányozása soha nem juthat nyugvópontra. Ezek után nem meglepő, hogy a harmincas évek elején — a moszkvai Marx —Engels Intézet munkatársaként —, amikor megismerkedett Marx Gazdaságifilozófiai kézirataival, ismét úgy érzi, hogy fordulat következett be gondolatainak tisztázásában és ismét közelebb jutott Marxhoz. Ekkor kezdett hozzá a marxista esztétika filozófiai megalapozásához; végső célként a marxizmusnak, mint az egész világ minden jelenségére egyaránt érvényes és érvényesítendő módszerként és rendszerként való felfogásához. Kritikai és esztétikai tevékenységét a harmincas években ez a beállítás irányította. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő művelődéspolitikai munka- közösség irányelvei Lukács Györgyöt a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodójának nevezik. Egész életére a tudományos igényesség és módszeresség, a nyitottság, a viták vállalása és a vitákra ingerlés volt jellemző. Műveit ma is így kell olvasni. A pártállásfoglalás irányadó megállapítása szerint „Lukács György — tévedéseivel együtt — hozzánk tartozott és tartozik, ezért a lukácsi életmű örökösei mi vagyunk. Nem kritikátlan, hanem felelős értékeiért felelős örökösök.” (Magvető Kiadó, 1971.) Dráviczki Imre 91
