Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Magyar tájak
Magyar Tájak VI. országos tájfestészeti biennále Hatvanban Másfél évtized óta a Hatvani Galéria egyre számottevőbb helyet foglal el az ország képzőművészeti programjában. Két műfaj: a portré és a tájkép rendszeres szemléivel már nemcsak a tárlatok sorát gyarapítja, de hatást gyakorol az alkotóműhelyekben folyó ténykedésre is, bizonyos mértékig befolyásolni tudja a művészeket tennivalóik ütemezésére, érdeklődési körük részleges meghatározására, s ezáltal egyes témák alaposabb körüljárására, egy-egy érdekes motívum változatainak kikísérletezésére. A variációk egy húrra néha nagyobb fokú találékonyságot igényelnek, mint a határtalanul szerteágazó ötletek, olykor a megszabott feltételek között izgalmasabb megoldások születhetnek, mint a szabadon választható tárgykörök feldolgozásakor. Vannak művészettörténészek, akik rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a tematikus kiállítások megrendezésének. Arra hivatkoznak, hogy az ilyen jellegű áttekintésnek, összegezésnek általában figyelemre méltó közönségsikere szokott lenni, mert a közös szempontok érvényesítése mellett az alkotó- művészek egyéni tulajdonságai hangsúlyozottabban érvényesülnek. Az összehasonlítás — ebben az esetben — félreérthetetlenebbül mutatja meg, hogy a festők, a szobrászok, a grafikusok mennyire érzékenyek az őket érő benyomásokra, miként reagálnak a problémafelvető élményekre, hogyan közlik észleleteiket a való világról, mennyire képesek eredeti meglátásaikat hitelesíteni a tények objektív meghatározottságaival kapcsolatosan. A tájfestészeti biennálék sorozata többirányú fontos tanulsággal jár, ami a hazai képzőművészet sajátságait éppúgy érinti, mint időszerű kulturális helyzetünk egyetemes vonatkozásait. Kétségtelen, hogy a Hatvani Galéria kezdeményezése tulajdonképpen a műfaj nemzeti lehetőségeivel számol, honi vidékek, helyi adottságok, magyar jellegzetességek megjelenítésére mozgósítja a kétévenkénti felvonulás résztvevőit. Persze, a szervezők nem zárják ki az általánosítás, a szimbolizálás esélyeit se, hiszen akit a határokon belüli táj ösztönöz vallomástételre, és az itteni szépség vagy meglepetés kínál neki alkalmat 46 Szurcsik József: Kánikula (Jobbra) V. Bazsonyi Arany: Tavasszal
