Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Moldvay Győző: Eroica
mindenkor igyekszik a szituáció lényegére tapintani, nem elégszik meg a dolgok felszínes látásával. A nyugtalanság, vívódás, a legtöbb kiállított munkáról sugárzó erős kifejezésre törekvés azonban hiba forrása is a művésznél. Kohán túlságos expresszivitásban, túlfűtöttségben fogant képein olykor formatúlzásokkal, torzításokkal találkozunk (Világosság felé, Freskóterv női alakkal), melyek létjogosultságát nem mindig érzi a szemlélő, s ezáltal elrajzoltságként hatnak. A higgadt, tiszta rajzoknál vállalt feladatot, megoldási módot érezzük legkövetendőbbnek a művész számára. Itt mérhető le jelentős fejlődés utolsó kiállítása óta, itt találta meg végképpen önmagát. S ezt a felfogást kell kiterjesztenie festményeire is! (Művelt Nép) — Huszonöt éve dolgozik kisebb-nagyobb megszakításokkal Hódmezővásárhelyen Kohán György festőművész. Huszonöt esztendő: négy önálló kiállítás Pesten, vagy negyven vidéken, több száz festmény, sok ezer rajz, párizsi, milánói tanulmányutak a legnagyobb régi és modern mesterek munkásságának varázslatában, stíluskeresés állomásai — és elevenen ható, férfias, érdes, monumentalitásra törekvő művészet ma. Ez Kohán György. Ezzel a művészettel találkozunk a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Házban most megrendezett kiállításán, melynek grafikai anyaga értékben túlszárnyalja a festményekét. Különösen érdekesek Kohán fejlődése szempontjából az utolsó időben készült tusrajzok. Elmélyültebbek, művészileg tartalmasabbak, mint az olaj-, vagy temperakompozíciók. Érezni rajtuk, hogy hosszú keresés után a művész itt talál magára. Legkifejezőbb alkotásai közül való az „Asszonyfej”, mely az egész teret kitöltő, finoman megmunkált arc vonásaiban a gondolatokkal, érzésekkel bajlódó női lélek mélységeit tükrözteti. A bemutatott freskótervek szintén Kohán György újabb munkái közé tartoznak, és lendületes, biztos formafogalmazásukkal vonják magukra a figyelmet. Általában mély, önmagával, s a művészettel való vívódás vetületei a Kohán György-képek. Kivált grafikái jelentenek feltétlen színgazdagodást a vásárhelyi művésztelep munkájában. Megvolt tehát az országos visszhang. A két előbb idézett fővárosi lap felhívta a műpártoló közönség és a kritikusok figyelmét Kohán Györgyre. Csak az a tíz esztendő ne feszült volna e két kiállítás, az 1946-os és az 1956- os pólusai közé! Csak ez a kegyetlen, s könyörtelen, olykor nyomornaturalizmusra csábító évtized ne gyötörte volna meg Kohánt a maga újabb és újabb meghasonlásaival, riadalmaival, belső konfliktusaival, a puszta létezésért folytatott vergődéseivel! De hát Kohán Györgytől, úgy látszik, a késő siker fejében mérhetetlen próbát követelt a sors! S ő vállalta. Bírta. Elviselte. Emberül, mindig győzelmesen, s mindig művészi és emberi alázattal. Kohán György: Kabát
