Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kiss Sándor: Merre tart oktatásügyünk?
szülő, igazgató és nevelőtestületek, állami vezetés és politikai, mozgalmi szervek között. A szocialista demokrácia fokozatosan erősödő érvényesülése megadja a lehetőséget annak, hogy a nevelőtestületek tagjai nagyobb szerepet töltsenek be az iskolavezetés kialakításában és a szakmai kérdések eldöntésében. Ez elősegíti és továbbfejleszti a kollektívák eszmei-politikai-pedagógiai egységének érvényesülését, az őszinte alkotói légkör kialakulását, amelyben a munkáját hivatásához méltóan, becsülettel végző pedagógus jól érzi magát, s az őszinte szó vonzása köti össze a tisztességgel munkálkodókat. 5. Ennek az egészséges szellemnek kell erősödnie és jellemeznie az idei tanévet, mert ez adja alapját a tartalmi munka további fejlesztésének, a kiemelt oktatási, nevelési célok megvalósításának. A tartalmi korszerűsítés magában kell, hogy foglalja az anyanyelvi, a nyelvi, a matematikai képzés színvonalának növelését, a számítástechnikai oktatás általánossá tételét, a tanulók társadalmi ismereteinek gyarapítását, a helyes történelmi látásmód kifejlesztését, a tudományos világképen alapuló világnézet megalapozását, a munkára nevelést, ami a mi világnézetünk szerint annyit is jelent, mint emberré, emberségre nevelést. A tartalmi korszerűsítés továbbfolytatása a demokratikusabb és az egyre nyitottabb iskola megteremtése sürgősen veti fel az oktatás és a nevelés irányításának korszerűsítését is. Az egy oktatási évre szóló, de a nagyobb távlatokat is felölelő feladatok megoldása is, egységesebb, egyértelműbb, több segítséget adó, a szakmai és az általános felügyelet egységes szemléletét megteremtő, nagyobb önállóságot biztosító irányítást tesz szükségessé. Ehhez járul hozzá, illetve ad ötleteket az ebben az évben megalakult, megyei pedagógiai intézet remélhetőleg sokrétű munkálkodása is. Meg kell szabadulni a korábbi hibáktól, bizonytalanságoktól, élőbb munkakapcsolatot kell kialakítani az irányítás minden szintjén az oktatási intézményekkel, a pedagógusokkal. Folytatni kell azt a már-már meghonosodó gyakorlatot, hogy a pedagógus részt vegyen a diákok ügyeinek intézésében. Az iskola, a pedagógus, a társadalmi érdeklődés és a nyilvános véleményezések kereszttüzében él, gyakran kerül a különböző viták középpontjába. Ez nem is baj, hiszen ezekre szükség van, jelző szerepük nélkülözhetetlen a társadalmi cselekvésben, a feszültségek időben történő feloldásában. Nagyon jó tehát, ha az oktatás és a nevelés kérdéseiről vitatkozik a társadalom, és hasznos, hogy ha a hozzászólásokban sok megszívlelendő jogos bírálat is elhangzik. Hasznos az is, ha a tömegkommunikációs eszközök ennek fórumot adnak, illetve vitát kezdeményeznek. Az azonban nem jó, hogy a megalapozott és megfontolt vélemények mellett szenvedélyektől túlfűtött, esetenként elvakult, kellő információt nélkülöző nézetek is napvilágot látnak, és nem egyszer hangzik el a közoktatáspolitika lehetőségén és határán túlmutató kívánalom is, olyan dolgok, társadalmi problémák számonkérése, amiért nem vagy nem kizárólag az iskola a felelős. Az esetek többségében, ha valamely tájékoztatási csatornán, illetve egyéb fórumon a közoktatásról olvasunk, vagy hallunk, akkor nem arról, hanem annak problémáiról esik szó. Tény, hogy sok gonddal küzd oktatásügyünk, kátyúk is vannak azon az úton, amelyen oktatáspolitikánk a megvalósulás felé halad. De csak erről szólni, erről az oldalról közelíteni nem helyes. Ez árt az iskolának és a pedagógusnak egyaránt. 39
