Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
a hideg aratott le. Szép lassan. Először a kezük, lábuk zsibbadt el, lefagyott Tónikám, olyan kék, meg fekete volt, mint most rajtad az ing. No, meg rajtam a nadrág. Aztán csak eldőltek, mint a zsák, ha megrúgom, (belerúg a „kínai” vázába) Zoli: Jaj! Az Anya kínai vázája! Gyerekek: (ijedten, Andrist kérlelve) Ne játsszuk ezt! Kikapunk! Hagyd abba! Laci—T; Na jól van öreg! Űszni megyek, azután elszaladok Ildikóhoz. Andris—N: Vegyél neki egy kismackót, fiam! Mindig azzal aludt el. Odatette az arcocskájához, úgy aludt el. Laci—T: Tudod mit, Öreg? Gógicsélő kismackót veszek neki. Élőt! Na, szia! Andris—N: Várjál csak fiam! Nem láttad a ... ? Laci—T: Nincs hideg. Így is kimehet Nagyapa. Andris—N: De előírás fiam a ... Laci—T: Kérjen valakitől! Andris—N: Kérjek, kérjek, könnyű azt mondani! Meg kell annak lenni! (keresgél, csoszog, zsörtölődik). Még egy nyavalyás köszörűkő sincs az egész házban. Se köszörűkő, s pufajka! Pedig hoztam a kaszámat is! Megjött a behívó, nádat aratni indul a század, (közben egyre vadabbul keresgéli a pufaj- kát, kinyitja a szekrényt, előhúz egy hosszú selyemruhát, azt zászlóként lobogtatva ismét masírozni kezd a „Cs. P.” ütemére, énekli is) Évi: Mit csinálsz? Az az Anyu ruhája! Andris: (meglöki Évát) Kopj le! (ismét N) Na csibészek! Hát nem masíroztok velem? Zoli: (az előbbi jelenet alatt kiment, most jön vissza, kezében fekete mappa, kinyitja. Hosszú léptekkel járkál, némán mozog a szája, ahogy olvas) Andris—N: Itt jön apátok! És hogy tanul! Mozog a szája, ahogy olvas! Gyerekek: (nevetnek Zolin, aki nagy léptekkel járkál a szobában, „olvasva”) Andris—N: Persze! Mert nem tanult meg jól olvasni soha! Azt hiszem, azért gyakorolja annyit, (közben Laci felveszi az asztalról a magnót, keresgéli a zsinórját. Andris észreveszi) Még magnóra is felveszi, úgy hallgatja újra, meg újra. Én meg csak nézem, és csóválom a fejemet. Zoli—A: (tovább járkál, mormogva olvas, egy-két szót tisztán hallani) ... szocializmusunk ... tünk ... megbecsüléssel ... az öregek szeretete ... (olvasás közben közeledik az asztalhoz, ahová az imént Andris letette a játékpuskát) Andris—N: (rémülten) Hö, ha! Én meg odatettem a kaszámat! Mindjárt belesétál! Mindennek az az átkozott pufajka az oka! (az asztalhoz ugrik, nekiütődik Zolinak) Zoli—A: Az Istent ebbe a rohadt életbe! Itt az ember már egy ünnepi beszédet sem tanulhat meg! Itt mindig beleütközöm valamelyik idiótába! Andris—N: (elhárító mozdulattal, kedvesen) Na! Na, fiam! Zoli—A: Itt nincs egy normális hely, ahol tanulhatnék úgy, hogy ne zavarjanak! Ez (Ez pedig kupleráj) Gyerekek: (nevetnek) Zoli—A: Csak ne röhögjetek! Hát mit gondoltok? Azért kaptam ötszobás villát az államtól, hogy még egy ünnepi beszédet se tudjak megtanulni? Hát nem! Majd rendet rakok én itt! Amíg én a dolgozó népet szolgálom minden erőmmel, addig itt egyik szarházi se ... Gyerekek: (nevetnek) Andris—N: békítőén) Na! Na, fiam! 6
