Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Zoli^A: Mit akarsz Öreg? Andris—N: A pufajkámat! Addig nem mehetek ki... Zoli—A: Ki?! Hova ki? Odakinn 32 fok meleg van. Virágok nyílnak neked. Szedheted gatyában is ... és te a puf aj kádat keresed. Megőrülök! Andris—N: Mert csak a kaszát találtam meg ... se fenőkő ... se puf aj ka ... (az Apa itt kezd el üvölteni, de az öreget még hallani ...se ké... Zoli—A: De az istenit ennek az egésznek! Legyen már vége egyszer! Éjszaka a kölykök gitároznak, Tóni idehordja a haverjait... (csendesebben), már azt hiszem, beleőrülök a zajba, és az anyjuk erre még szendvicseket (küszködik a szóval, végül sikerült kimondania, a többiek segítenek neki) ... szendvicseket készít nekik ... Andris—N: (gyerekes örömmel) azt mondod, zene? Gitárzene? így ... így... ez a zene ... (hirtelen) A Siratón is így táncoltunk (a facipőben táncolni kezd, és énekli a „Cs. P.”-t) Juli: Miért ezt kornyikálod mindig? Andris: Mert Nagyapától csak ezt tudtam megtanulni (s kezdi újra az ugrálást, az éneklést) Zoli—A: Na, ebből aztán elég! (kirohan, becsapja az ajtót) Andris—N: (abbahagyja az ugrándozást, liheg) ... én kést is ... kerestem ... de ezek ... mindent eldugnak, (elgondolkozva) Azt mondta, meleg van? (örömmel) Hiszen akkor már vannak almák a fán! (tétovázva) Hova tehették az erkélyről azt a fácskát? Zoli—A: (bejön, ideges, kezében a mappa) Menj a fenébe Öreg! Szeretnék magam lenni! Andris—N: Ha előadod az almafát, akkor kimegyek. Zoli—A: (a lefojtott dühtől már nyöszörög) Nem... nem... ezt nem... ezt nem bírom tovább! Andris—N: Mert ti még az erkélyen sem tűritek meg a termőfákat. A Siratón ... Zoli—A: Hagyd már végre ezt a hülyeséget! Ez még a Te Siratódnál is rosszabb! Összezárva ennyi őrülttel! Ez már egy egész állatsereglet! Csupa őrült állat! Táncolnak, gitároznak, puf aj kát, almát keresnek... Kész tébolyda ! Andris—N: (nyugodt, békítő hangon) Na, jól van, na! Hát kimegyek én, hogyne mennék! Hagyom én, hogy megtanuld azt a szent szöveget... Zoli—A: Nem szent szöveg!... Szép szöveg. Andris—N: (csámcsogva) Szép szöveg? Szép szöveg... Hogy lehet szép egy szöveg, ha napok óta meg sem állhatok miatta előtted? És a gyerekek sem. Hogy lehet szép az, ami miatt ennyit káromkodsz? Zoli—A: (fenyegető a hangja) Menj már innen! Ha nem ... (Nagyapa közbevág) Andris—N: Biztosan megint ott lesznek a rádiósok, mint a múltkor. Az az igazi! Magnóról mondtad nekik abba a micsodába a szent... a szép szöveget. (a gyerekek az egész jelenet alatt nevetgélnek, a lányok összesúgnak, Laci a magnót bütyköli. Andris utolsó szavánál mintegy vezényszóra megszólal a magnó, benne éppen apu kazettája) Apa; (a kazettáról) ... szocialista államunknak fegyelmezett, bátor, segítőkész munkásemberekre van szüksége, különösen most, hogy a nemzetközi helyzet egyre feszültebb. Ezek a bátor munkásemberek ... 2 17
