Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
A szuszék előtt felfordított bádoglavór, körülötte szétszórt fényképek, újságkivágások halmaza. Az ágyon két lány viháncol, 15—16 év körüliek. Láthatóan vigyáznak, hogy ne csapjanak zajt. Éva és Juli. Éva hosszú, barna haja az ölébe hull, ahogy a szőke, kurtahajú Juli fülébe suttog. Laci az ablaknál áll. 17 éves, vézna kamasz. A félrehúzott függöny mögül kukucskál ki a kertbe. András — ö a legidősebb közöttük, 18 éves — törökülésben ül a szuszék tetején, ölében újságkivágások halmaza. Olvas. Zoli — a fiúk között a legfiatalabb, 15 éves — a felfordított bádoglavóron ülve fényképeket nézeget. Teste láthatóan izmos. Azt gondolnánk, verekedős alkat. De nem. Inkább gyáva, érzékeny, könnyen síró, kiszámíthatatlan, mint az áprilisi eső. Zoli: (felszisszen, ujjahegyét nyomogatja fájdalmas arccal) Andris! Andris! Megszúrtam az ujjam! Andris: (leteszi az újságot) Mutasd! (Megnézi Zoli ujját, mosolyog, legyint.) Á! Semmiség! (A közönséghez beszél.) ö Zoli. Az öcsém. Az isiben úgy hívják Pulyka. Mert szeplős. Hát, mint a pulykatojás! Lányok: (csúfolódnak) Pulyka! Pulyka! Zoli: (dühösen ugrik fel, indul a lányok felé, de Laci elkapja, visszalöki.) Úgyis megkapják a magukét! (Laci szinte gyöngéden megtaszítja, Zoli lehuppan a földre.) Andris! Andris! Megvert! Most is megvert a Zsibó! Andris: (továbbra is a közönséghez beszél) Megvadul, ha Pulykának csúfolják. Ilyenkor rúg, harap. A végén mindig megverik. Zoli: (szipog) Andris! Évi: Bőgő masina! Bőgő masina! Andris: Évit még nem ismerik, ö a húgom, ö bezzeg nem szeplős, mint a Pulyka. Ugye milyen szép haja van? Minden reggel sárga szalagot köt bele, mert az áll neki a legjobban. Az iskolából mindig Laci kíséri haza. ö hozza a táskáját is. (A szöveg alatt Zoli neki akar menni Andrisnak, a Pulyka névért, de Laci nem engedi. Hadakoznak.) Zoli: Zsibó! Ezért még kapsz! Andris: (továbbra is a közönségnek beszél) Hogy ki a Laci? Hát a barátom. ö olyan, mintha a testvérem lenne. Mondja is Anya: Csak egy napot bírnátok ki egymás nélkül! És ö a centerhalf a focicsapatban, s a legbátrabb közöttünk, s a Laci, azaz a Zsibó szerelmes a ... Laci: (odaugrik Andrishoz) Te! Befogod! Mert én, mert... (emeli a karját ütésre készen) Juli: (Lacihoz fut, szembeszáll vele) Megütnéd a barátodat? Te! Laci: (gúnyosan) De nagy a szerelem! (visszamegy az ablakhoz, leskelődik) Andris: (még mindig a közönséghez, miközben simogatja Juli haját) ö a Zsibó húga. Julinak hívják. Jó tanuló. Ezt nem tudom, hogy csinálja, mert sohasem tanul. Mindennap együtt lógunk, s játszunk. Irtó jó játékokat! (Évára néz, majd a közönséghez fordul) És még a húgomnál is szebb! Zoli; (közben talált egy fényképet a Nagyapáról. Diadalmasan körbejár, mutogatja) Nézzétek! Mit találtam! Ez Nagyapa! Jaj, de kackiás legény volt. Éva: (kikapja kezéből a képet, hangosan olvassa a hátoldalát) Édes kis feleségemnek ... Andris: (leugrik a szuszékről, látni akarja Ö is a képet, de belebotlik a facipőbe. Felhúzza, topog) Gyerekek: (össze-vissza) Hol találtad? Add ide nekem is! Na, csak egy kicsit! Csak az asztalig hadd menjek el benne! Jaj, de klassz! Nagyapáé volt? 14
