Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Walt Whitman: A forgó föld éneke (Dénes Zsófia fordítása)
Csakhogy: miképpen szólaljon meg először, ez volt a bökkenő. Tedd le a garast, Tibor! — így szólt a biztatás. Déryből sosem hiányzott az emberi nagyság — ami igaz, ki is siklatta pályáját nemegyszer —: személyes sorsát sosem tekintette történelmi jelképnek, nem esett a helytelen indukció hibájába. A börtön nem ábrándította ki a szocializmusból, válságait nem az általa egyébként sohasem elismert jogosságú rabság, hanem a korábbi esztendők okozták. (Vagy talán maga az élet, mindenfajta politikai előjelek nélkül: személyes sorsterhei.) Adva volt — maradt — a lehetősége, hogy olyat írjon, amellyel bonyolult közéleti helyzetében megszólalhat, annyi idő után először és éppen ő, Déry. E tépelődésnek köszönhetjük — megint Réz és én — újabb telefonhívását, látogassuk meg. S felolvasta A tehén című, iszonytató téesz-novelláját. Lélegzethez sem jutottunk. — No, hogy’ csillog a garas? — érdeklődött az író, szó szerint így. Véleménynyilvánításban mindig én voltam a tombolóbb, és hisztérikusabb. Réz az élesebb és egyenletesen szigorúbb. Ámde most ő is kerülgette a forró kását. Végül mégis először szólalt meg és olyasmit mondott, hogy Déry elbi- tangolt, idegen területre tévedt, népi írónak műkedvelő, kár az igyekezetért. S az efféle mímelés aligha egyengeti sorsát. Felbátorodva csatlakoztam, azt fejtegettem, hogy esztétikai mérlegen csak esztétikai súly mérhető. Többet nem cenzorkodtunk „garas-novelláival”, tette más, ex offo. S visszatért mottója: ez nagyon megfelelő — második novellának. De most írd meg az elsőt. A huzavona további szakaszait nem követtem, így nem tudhatom, hogy a Szerelem című kötetéből melyik volt az első és kellett-e egyáltalán első: a választ valószínűleg a XXII. kongresszus, a „második olvadás” adhatja meg. Utóbb a novella megjelent Szerelem című szép elbeszéléskötetében, mögötte a keletkezés dátuma: 1960. Ez nem volt érthető, mert a jelzett évben még börtönben volt. Előre fényesítette a garast? Nem valószínű. Antedatálta? Miért? Ez sem volt hihető. Tertium ilyen esetekben nem datur. Ha csak nem a fele- dékenység: Tibor bácsinak nem az emlékezete volt a legerősebb oldala. Szoros és szépséges huszonöt éves kapcsolatunk első tíz évében rendszeresen Tabódy- nak hívott, majd Abódynak nevezett. Akárki légy: rezgés és visszarezgés éretted lett S Isten hajója Isten vizét éretted szeli. Akárki légy — férfi, nő, — éretted szilárd és cseppfolyós a Föld Férfi vagy nő, az égbolton neked függ Nap és Hold, Múlt és jelen éretted formálódott, nem másért, S a halhatatlanság is miattad lett. Walt Whitman 11 A forgó föld éneke
