Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Minden férfi és nő önmagáért van Maga jelenti a múlt és jelen szavát S a halhatatlanság valódi nevét. Senkisem tud másnak javakat szerezni — senkisem. Senkisem tud más helyett nagyra nőni — senkisem. Az ének az énekesé s a legjava visszazeng hozzá, A tanítás a tanítóé s a legjava megtérül neki, A gyilkosság a gyilkosé s a legjava visszahull rá, A lopás a tolvajé s a legjava őt fosztja ki. A szerelem a szerelmesé s nem azé, akit szeret, Az ajándék az ajándékozóé s nem azé, akit gazdaggá teszen A szónoklat a szónoké, a színjátszás nem a közönségé, de a színészé s a színésznőé. S nincs ember, aki más nagyságot és jóságot elértsen, Mint sajátját, vagy saját nagysága és jósága sugallatát. Dénes Zsófia fordítása Németh Gabriella Sajtóorgánumunk egyik sajátossága, hogy fórumot biztosít az egyfelvonásosok, monodrámák legjavának. Közöljük nemcsak a befutott szerzők műveit, de készséggel vállaljuk a tehetséges pályakezdők felkarolását is. Szerzőnk a Művelődési Minisztérium által meghirdetett pályázat egyik díjazottja. Munkáját természetesen nem ezért, hanem ritka értékeiért publikáljuk, s arra is vállalkozunk, hogy kooperálva a Hatvani Galéria és Játékszínnel — bemutassuk. Facipők Játék, egyetlen felvonásban „— Ügy vélem, ahogy egy ördögöt egyszer agyonütöttünk, vagyis legyőztünk, akkor annak távoznia kell, és ugyanazzal a kísértéssel már nem térhet vissza. Azt hiszem, hogy a megvert és legyőzött ördögök lúdvércekké lesznek. 12
