Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - OLVASÓINK FÓRUMA - Pásztor Emil: "Átriumi esték" a nemzettudatról - Egerben

sanak. Ugyanígy hiányérzetet hagy ma­ga után a Kipörgés című novella, mely a szatíra felé hajlik, de nem hord ma­gában elég töltést ahhoz, hogy leleple­ző erejű bírálattá váljon. A ciklus novellái közül az Asszonyt boldogság című elbeszélés ragadja meg legjobban az olvasót: tömör nyelveze­te, jó szerkesztése és mindenekelőtt mondanivalója az előzőekben már ki­emelt Pedagógiai tapasztalatok mellé te­szik. Sajátságos, hogy a szerző mindkét esetben áldokumentumokkal él: az egyik esetben feljelentések és levelek, a má­sikban egy monológ mondatai alkotják a novellát. Fegyelmezettségre késztetik, hiszen „nem ő mondja” ezeket, hanem valaki más, játékra kevésbé hajlamos harmadik személy, akihez közelebb kell vinni az olvasót. Nagyobb tömörséggel, erővel is meg tudja fogalmazni gondo­latait, mint a kötet jó részének novel­láiban, s Az iram című kisregényében. Az utóbbit azért nem elemeztük hosz- szabbam, mert szinte ugyanazok a hibák és erények elmondhatóak róla, mint a rövidebb írásokról. Isziai valóban Örkény átszállójegyével érkezett, de még nem lehet tudni, hogy meddig érvényes ez a biléta. Reméljük, kikristályosodik ma még sokszor bonyo­dalmas és üresjáratokkal „dúsított” elő­adásmódja, s ezzel együtt mondanivaló­ja is megérik, tisztul. Gábor László • Olvasóink fóruma „Átriumi esték” a nemzettudatról — Egerben Figyelmet érdemel az egri Ifjúsági Háznak Átriumi esték címmel két év óta sikerrel folyó előadássorozata, mely immár sajátos színfoltja Eger város szel­lemi életének. Kezdetben azt hittem, hogy ezéket csak az ifjúságnak szánták, de amikor egy-két országosan ismert tudós előadá­sára magam is elmentem — mint az idősebb nemzedékek tagja —, megle­pődve tapasztaltam, hogy az „Átriumi esték”-en a tizenévesektől kezdve min­den korosztály és igen sok társadalmi réteg képviselve van, akit érdekelnek múltunk, jelenünk és jövőnk kérdései, Jó dolog, hogy — különösebb propa­ganda nélkül is — az első évben átla­gosan száz személyt, a második évad­ban pedig átlag száztízet vonzottak a tudós szakemberekkel, könyvíró politi­kusokkal való találkozások. Ma, amikor gyakran és szomorúan ta­pasztaljuk a közösségi, a nemzeti ügyek iránti közömbösséget, az anyagias-egyé- nies „élünk magunknak” szemlélet tér­hódítását, örömmel üdvözölhetjük eze­ket az októbertől májusig, havonta két alkalommal szervezett estéket, amelyek­nek külön értéke, hogy nem „felülről”, hanem „alulról” jövő kezdeményezésből születtek. A most lezárult évadban öt olyan elő­adás hangzott el, amelyen 200—350 kö­zött volt a résztvevők száma. Az elsőt Czeizel Endre orvos-genetikus tartotta A magyarság genetikai meghatározói címmel, 1984 októberében. Romsics Ig­nác történésznek 1985. januári, Trianon a mai nemzettudatunkban című előadá­sát kb. 300-an hallgatták meg. Február­ban Király István akadémikus Iroda­lom és hazafiság címmel mintegy 200 hallgatójának nyújtott igen maradandó élményt. Áprilisban 'Marosán 1György így éltem át 1956-ot című, rendkívül közvetlen hangú előadása vonzotta a legnagyobb közönséget. Nagy érdeklődés fogadta Sára Sándor Pergőtűz című filmsorozatának három estét betöltő ve­títését is (ez februárban volt), és Vigh Károly történésznek az utolsó vetítést követő előadását (Magyarország és a II. világháború címmel). A többi rendezvényen alkalmamként 35—120 személy vett részit, de minde­nütt fiatalok is, idősebbek is, nők és férfiak vegyesen. Felsorolok néhány té­mát a legérdekesebbek közül: A nem­93

Next

/
Thumbnails
Contents