Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Haffnerné Miskolczi Margit: A család szerepe a fiatalok munkára nevelésében
valóban legyen szilárd, egyre jobban kikristályosodó koncepciója, szemléleti, ízlésbiztonsága. Ez vonatkozik úgyszólván mindenre, mert haj, bizony, színházat csinálni nagyon komplex, komoly feladat. így arra, hogy mit játszanak, de arra is, hogy kik rendeznek, játsszanak, milyen körülmények között. Azaz (Lope de Vega mondására gondolva) a konfliktus, a szereplők és a deszkák tisztaságára. Bögei József • Pedagógiai műhely A család szerepe a fiatalok munkára nevelésében Egy felmérés tanulságai A nevelés folyamatában kétféle tevékenység ötvöződik. Egyrészt konzerváljuk, átszármaztatjuk a régi, felhalmozott műveltséganyagot, másrészt pedig képessé tesszük az ifjakat az új ismeretek befogadására, ezek progresszív alkalmazására, az elődöktől örökölt természeti és társadalmi feltételek átalakítá*■ sára, és a megváltozott világhoz való alkalmazkodásra. Napjaink nevelőmunkájában figyelembe kell venni, hogy életünk minden területén — a gazdasági, politikai, kulturális szférában — „előtérbe kerülnek a tudati elemek, jelentősebb szerepet kap az emberi tényező”. Csak sokoldalúan képzett, alkotó gondolkodásra képes egyénekkel tudjuk céljainkat megvalósítani. A nagyobb követelményeknek való megfelelés szükségessé teszi, hogy előtérbe kerüljön az iskola és a család életre való felkészítésének funkciója. Korunk tudományos-technikai fejlődése következtében a pedagógia és a gazdaság között igen szoros a kapcsolat. Csak a korszerű ismeretek birtokában képes az egyén eredményesen részt venni a termelési folyamatokban. A tudományos felismerések fokozatosan belépnek a termelésbe, ezáltal a termelékenység növekedésében fokozódik az elméleti ismeretek szerepe és jelentősége. Mindez megköveteli a gondolkodásra, az önálló ismeretszerzésre való nevelés hangsúlyozását, a képességek kibontakoztatását. A megszerzett, elsajátított ismereteket pedig a gyakorlatban változtatjuk „termelőerővé”. Arra kell tehát nevelni a fiatalokat, hogy ismereteiket alkalmazni tudják a mindennapi tevékenységben. Szükséges az is, hogy a munkatevékenységet szívesen, örömmel végezzék, más szóval: ki kell alakítani bennük a munkához való pozitív viszonyt, a szocialista munkaerkölcs jellemzőit. És ez minden gyermek esetén fontos követelmény, függetlenül attól, hogy a társadalmi munkamegosztásban majd milyen helyet foglal el. Minden feladatnak megvan a maga értéke, tehát nem lehet szembeállítani egymással a fizikai és szellemi munkát, nem lehet rangsorba szedni a különböző szakmákat. Minden fiatal esetén fontos tehát, hogy a munkát szívesen végzett tevékenységnek tekintse, és abban képességei legjavát igyekezzen nyújtani, továbbá legyen tudatában munkája társadalmi és egyéni értékének); tekintse a munkát a legfontosabb 67
