Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Nagy Péter: Radnóti Miklós szobránál

csár, egyhangú mező — mindebben meglátja a műértő szem a szépséget. De a műveltség alsó vonalán álló ember szeme nem. Annak legfeljebb a Lomnici- csúcs szép, vagy a Balaton, vagy a nap nyugvása. A különös. A szokatlan. Ahol a természet olyan pompát fejt ki, hogy az erdőből kibukkanó vaddisznó is elámulva áll meg. Mi az oka annak, hogy a közönséges természeti részek szépségét nem látjuk? A művészetben való neveletlenségünk.

Festők és írók feladata, hogy a mindennapi szépre megnyissa a szemünket. A szépnek látása is hozzá tartozik ahhoz a kevés boldogsághoz, amelyben itt e földön részesülhetünk.”

Más jegyzetek a részleteket tartalmazzák: ajánlva minden napra a rajzolást, a festést, ha csak egy órácskáról vagy csupán egy szál fűről van is szó; vagy eltöprengve azon, hogy magának a zöld színnek ezernyi változata van.

A részletekről megfogalmazott vagy az egészet érintő gondolatok végül belekerültek Gárdonyi műveibe. E módszer érvényét találjuk meg az Ida regényében, amikor a főhős az író felfogását szavakba öntve, a híres svájci festő, Böcklin Hullámjátékát elemezve ilyen következtetéshez jut: „Minden örökbecsű műalkotás a szent rezgésből keletkezik ... Művész ha rezdülést érez, valami szépet érez.. . Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét elgyönyüríti! De mi gyönyöríti el a szívet? Minden, amire a szeme valamely percben szeretettel néz... A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng neve a gyönyörűiét. A gyönyörületet kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti festékkel, a költő tollal.,

Ez Gárdonyi minden művészetre vonatkozó hitvallása.

Korompai János

Nagy Péter;

Radnóti Miklós szobránál

Nincs kerek évszáma az ünneplésnek: Radnóti Miklós hetvenhat éve született, negyvenegy éve halott. Könnyedén kimondhatjuk a szót, s ahogy kimondjuk, elszorul a szívünk: hiszen hetvenhat évesen még közöttünk lehetne, eleven „nagy öreg”, aki velünk örvend és bosszankodik örömeinken és bosszúságainkon; és mégis, már egy nemzedéknyi távolság választ el bennünket egymástól, már mindnyájunknak legenda ő és irodalomtörténet.

Nincs kerek évszáma az ünneplésnek, de nem is kell: Radnóti Miklós azok közé a költők közé tartozik, akit bármikor ünnepelhetünk, akire folyamatosan emlékezünk, aki állandóan jelen van mindnyájunk tudatában. Aktív erő, amely a modern magyar költészetből kitörölhetetlen, amely újra meg újra felbukkan új meg új költők művészi világában, hangjában; aktív erő, akinek a versei, gondolatai nemcsak esztétikai élvezet forrásai az új meg új, őt olvasó nemzedéknek, hanem etikai norma, emberformáló, jellemalakító erő.

Radnóti Miklós, mióta meghalt, folyamatosan jelen van.

Mit jelent ez a költői jelenlét?

Jelent elsősorban egy egyedi költői hangot, sajátos zengést, amely utánozhatatlan és félreismerhetetlen, amely egyszeri, ha úgy tetszik esetleges és véletlenszerű— s mégis modell, példa, intelem.

Jelent egy életművet, amely a maga zártságában minden új olvasó számára újra nyílik, amely aktualitását sosem veszti el, sőt új s új aktualitással töltő47