Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Korompai János: A képzőművészet Gárdonyi életében

maradtak ránk külön papírlapokon. Előfordult, hogy a véletlenül esett tintafolt változott tréfás kedvű ötletéből kecskévé, leányfejjé vagy parasztemberré. Érdekesebb rajzai: Tájképek; Híd a patak felett; Pásztorember; Illusztrá- cióvázlat az Egri csillagokhoz; Ex-libris-vázlatok; utazási emlékek; játékok, szerkezetek tervei; természetrajzi ábrák. Rajztehetségét írói munkája során is hasznosította. Ismerjük az Egri csilla­gokhoz az egri várról készített vázlatokat. Az Isten rabjaihoz lerajzolta a Nyulak-szigetén levő kolostor alaprajzát. Fia, József, életrajzi munkájában, a Láthatatlan ember keletkezéséről szóló fejezetben leírja, hogy atyja a regény alakjai közül „a fontosabbakat le is rajzolta és festékkel vagy színes krétával kiszínezte, s dolgozás közben az íróasztalán maga elé helyezte, nehogy megté­vedjen a leírásuknál”. Gonddal választotta ki műveinek illusztrátorát. Mühlbeck Károly ilyen te­kintetben kora legkeresettebb rajzolója volt. Kétségtelen, hogy a Göre-figurák, amelyek képeslapokon és emléktárgyakon sokszorosítva széles körben elterjed­tek — Mühlbeck és Gárdonyi közös „gyermekei”. Az egri múzeumban őrzött hagyatékból előkerült levelezés bizonyítja, hogy Gárdonyi baráti viszonyban volt kora jelentős képzőművészeivel. Fia leírja az Élő Gárdonyiban, hogy Munkácsy Mihály halála és temetése 1900 május elején atyja számára „... szívet hasító fájdalom volt. Megrendültén látta a vi­lágnagyság leomlását, a visszatért vándort, a jóbarátot, aki ecsetjével, alkotá­saival világhatalom volt... egy nemzet fájdalmát a koporsó körül, amikor királyt temetnek, nagy királyt!” Feszty Árpád és családja — amely a festészetnek szintén hódoló Jókai Mórig terjedt — éveken át szíves baráti köre volt Gárdonyinak. A ránk maradt sok levélből az együttműködés, a közös vélemény szép példáját ismerjük meg. Gárdonyi lett a nevezetes Feszty-körkép titkára, ő írt ismertető füzetet Feszty Krisztus temetése című művéhez. Barátságuk azonban kiterjedt a mindennapi élet legapróbb kérdéseire is, egészen a hogy vagy, mit eszel, ugorj be egy pohár borra, mit álmodtál intimitásáig. Fadrusz János, a korszakos jelentőségű pozsonyi Mária Terézia és a kolozs­vári Mátyás-szobor alkotója szintén jóbarát volt. Egy 1902-ben írott levelében Fadrusz két példányt kért Gárdonyitól a Lát­hatatlan emberből, hogy feleségével egyszerre olvashassák. Ugyanabban a le­vélben javasolta, hogy a Gárdonyi által tervezett egri szobor „ne lóháton áb­rázolja Dobót, hanem úgy, ahogyan az Egri csillagokból elképzeli minden ma­gyar ...” Strobl Alajos, aki végül megalkotta a ma is álló egri Dobó-szobrot, ugyan­csak baráti levelezőtársa volt. Gárdonyi Géza munkamódszerének jellegzetes eszközei voltak a cédulák, amelyeken véleményét, meglátásait rögzítette, anya­got gyűjtve a megírandó művekhez. Több ezer került elő részben folyóírással, részben titkosírással. Közülük számos a művészettel, köztük a festészettel is foglalkozik. Most egy olyant iktatunk ide, amely 1900 körül keletkezett, és jel­lemző módon foglalja össze az író véleményét: „... bizony sok ember megy végig az élet hosszú útján anélkül, hogy jobbra és balra látta volna, mi mellett ment el! Csak úgy ment, mint aki végigsétál valamely képtáron, mintha az utcán sétálna, aztán kimegy sörözni, s beírja a naplójába: — Láttam a kép­tárt is. A természet az Isten piktúrája. Bárhová néz a jólátású szem, mindenütt gyönyörködik benne. Semmise rút, amit az ember keze meg nem változta­tott. Csakhogy százezer ember között egy van, aki látja. Egy kopár síkság, egy hitvány árok, egy csenevész fa, földomlás, folyó, mo­46

Next

/
Thumbnails
Contents