Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szecskó Károly: Egy ismeretlen gyöngyösi tudóstanár: Szilágyi Elbert

Szamuely apósa volt

Egy ismeretlen gyöngyösi tudóstanár: Szilágyi Albert

Középiskoláinkból sajnos napjainkban eltűnőben van az úgynevezett tudóstanár típusa, amelynek az oktatás és nevelés egyaránt kárát vallja. Ha fellapozzuk a régi iskolai értesítőket, több neves képviselőjét felfedezhetjük. Közéjük tartozott Szilágyi Albert is, aki az 1901—1902-es tanévtől az 1907—1908-as tanév végéig a Gyöngyösi Állami Főgimnázium nevelője volt.

Jellemző az utókor háládatlanságára, hogy a jogutód Berze Nagy János Gimnázium 1984-ben, az alapítás 300. évfordulója alkalmából kiadott jubileumi emlékkönyvében nem kapott helyet a neves tanárok arcképcsarnokában, sőt az intézmény történetéről készített tanulmány szerzője sem említette. Neve mindössze a hajdanvolt pedagógusok névsorában olvasható. Mivel gyöngyösi éveit még homály fedi, írásunk célja az adósság törlesztése, jelenleg még a teljesség minden igénye nélkül.

1851. április 24-én született az erdélyi Kisszebenben. Apja Spiegel Ábrahám papírgyáros volt, anyja pedig Bacher Mária. Családi nevét később Szilágyira változtatta. Elemi iskolai tanulmányainak befejezése után az ősi eperjesi kollégium hat osztályát végezte el, majd 1867-től 1869-ig a budapesti Kereskedelmi Akadémiára járt. Ezt követően 1875-ig apja papírgyári üzletében dolgozott. Még ugyanebben az esztendőben a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be, ahol három évig tanult. A középiskolai tanári vizsgát 1880-ban tette le, amikor is okleveles történelem, valamint német nyelv és irodalom szakos tanárrá nyilvánították. Ebben az évben bölcsészdoktori vizsgát is tett. Disszertációja „Az alsóbb néposztályok helyzete a parasztháborúk előtt” címet viselte.

Az oklevél megszerzése után pályáját helyettes-tanárként kezdte a budapesti józsefvárosi reáliskolában. Innen az egyetem gyakorló gimnáziumába ment, majd a terézvárosi polgári iskolában tanított.

1885-ben állami ösztöndíjjal Párizsban járt tanulmányúton. Hazajőve tovább tanított. Először a székesfehérvári katolikus főgimnáziumban, majd a székelyudvarhelyi, ezt követően a nagyváradi főreáliskolában kapott katedrát. Innen került az 1901—1902-es tanévben a Gyöngyösi Állami Főgimnáziumba. Gyöngyös már a hetedik állomása volt. Vajon mi volt az oka e szokatlanul gyakori munkahely-változtatásoknak? Leánya, Szilágyi Jolán szerint ennek háttere apja magatartásában, felfogásában keresendő, ugyanis szabadgondolkodó volt, eszmevilága, felfogása, rokon a polgári radikálisokéval. Az ilyen kollégákat pedig a konzervatív iskolaigazgatók, a tanügyi hatóságok nem szívlelték.

Gyöngyösön egy 18 tagú tantestületbe került. Tanártársa volt Bonkáló Sándor, a neves szlavista; Pásztor József, a Mátra kiváló ismerője; Stiller János, a Gyöngyösi Kalendárium (1907—14) című kiadvány alapítója és szerkesztője; Széky István, az „Akác a Mátra alján” nevezetű szabadkőműves páholy nagymestere.

Hetenként általában 16—17 kötelező órája volt. Szaktárgyain kívül tanított földrajzot, természetrajzot és szépírást is. ö volt a történelmi szertár őre. Belépett az Országos Középiskolai Tanáregyesületbe. 1905-ben ismét sikerült párizsi ösztöndíjat kapnia. Ütiélményeiről a középiskola szabad líceumi rendezői