Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szecskó Károly: Egy ismeretlen gyöngyösi tudóstanár: Szilágyi Elbert

vényén is beszámolt. Egyébként itt máskor is tartott új eredményeket felmutató tudományos előadásokat.

Üj munkahelyén is a haladó, művelt emberek barátságát kereste. Jó kapcsolata volt a helyi szociáldemokrata pártszervezet lapjának szerkesztőjével is. Nem véletlen tehát, hogy felettesei nehezteltek rá. Minden áron igyekeztek elgáncsolni azt a szándékát, hogy a fővárosba kerüljön. Egyik ellenfele, terveinek ellenzője Szölgyémy Ferenc, a gimnázium főigazgatója volt.

Jelenleg még nem tudjuk mi volt az oka annak, hogy 1906 november 1-től a tanév végéig szabadságon volt, sőt az 1907—1908-as tanévben is.

Gyöngyösi évei szorosan összeforrottak leánya, Jolán életével, aki édesapja Gyöngyös előtti állomáshelyén, Székelyudvarhelyen született 1895. június 15-én. Életének utolsó éveiben papírra vetette mozgalmas élettörténetét. Munkája 1966-ban a Zrínyi Kiadónál Emlékeim címmel nyomtatásban is megjelent. A könyv lapjain megelevenedtek a gyöngyösi évei is. Hétéves volt, amikor a városba került. Itt járt elemi iskolába. Nem nagyon kötötte le az iskola hagyományos rendje. Mint írta: „félénk, rossz tanuló voltam”. Tudását nem az iskolában, hanem otthon szerezte.

Apja magánóráin szerette meg a történelmet és az antik mitológiát. Lelkesedett Hannibálért, Scipióért, Julius Caesarért, Hunyadi Jánosért, a nagy hadvezérekért és hősökért. Szabad idejében sokat rajzolt, hegedülni is tanították, amellyel kivívták a közvélemény rosszallását. Szülei azonban szembeszálltak az előítéletekkel. Többször mondták gyermekeiknek: „különbek lesztek, mint a többi leányok, tanulni fogtok”.

A polgári iskolában már jobb tanuló lett, főleg az állat- és növénytanban, az irodalomban és a rajzolásban jeleskedett. Még idős korában is élénken emlékezett a helyi politikai élet harcaira. Például arra, hogy az apja az egyik választáson az ellenzéki jelöltet támogatta. Ezért igazgatója feljelentette a minisztériumban. Tudta azt is, hogy nem vesztegethették meg a rosszul tanuló gyermekek szülei.

Gyöngyösről anyjával együtt Budapestre került, ahol folytatta a polgári iskolát. Apját pedig a Lugosi Állami Főgimnáziumba helyezték. Családja haladó szelleme, gyermekkori élményei később az ő sorsát is meghatározták. A fővárosban festeni tanult. Beiratkozott a Kernstok—Rippl—Rónai-féle Szabadiskolába. Tagja lett a Galillei Körnek. Az első világháború alatti évek sodrában forradalmárrá érlelődött. Belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A pártban ismerte meg férjét, Szamuely Tibort. Megvalósultak tehát szülei Gyöngyösön elhangzott szavai: „különbek lesztek, mint a többi leányok ...”

Szilágyi Albert az oktatás és nevelés mellett széles körű egyetemes történeti kutatásokat, publicisztikai és fordítói munkát végzett. Az 1875 és 79 közötti években dolgozott a Pannóniába, a Felvidékbe és az Eperjesi Lapokba. Ez utóbbinak rendes munkatársa volt. Itt közölte Jókai Mór „Óceánia” című művének általa készített német fordítását. 1884-ben vezércikkeket írt a Nagykároly és Vidékébe, valamint a Szatmár megyei Közlönybe. A következő évben tárcái jelentek meg a Fővárosi Lapokban és az Arader Zeitungban.

Történészként az ókori és középkori egyetemes história egyes kérdéseivel foglalkozott. Mint már korábban említettük a doktori értekezését is ebből a témakörből írta. 1887-ben jelent meg: „A francia történetírás fejlődése a középkorban” című könyve, 1889-ben pedig Nyíregyházán látott napvilágot „A feudalizmus előzményei” című műve. „A zsidóság és a kereszténység, vagy képek a múltból és a jelenből” című munkája 1904-ben Aradon hagyta el a nyomdát. A gyöngyösi főgimnázium 1903—1904-es tanévről kiadott értesítőjé52